KÖRMENDI Lajos

A GYÖKERES ÁLLAT

A költőként és prózaíróként egyaránt ismert, Szolnok megyében élő szerző ezúttal az 1980-as évek első felében írott verseit bocsátja közre. Két rövidebb, prológusként és epilógusként is értelmezhető meditatív költemény között helyezkedik el a kötet törzsét képező Ló a mecsetben c. versciklus. A darabok tulajdonképpen a költő helyzetjelentései, amelyek a park, a város, a puszta - vagy ahogyan maga nevezi -, a "lecsós alföld" és lakójuk viszonyáról számolnak be. A sorok mögül pedig egy középkorú férfi arcéle tűnik elő, egy emberé, aki egykor elindult valahová, de már hosszú ideje sehová sem érkezik meg, s akinek úticélja is homályos. Nem marad más számára, mint végérvényesen gyökeret ereszteni az "emberélet útjának felén" a hazai Barbaricumban, s mint "gyökeres állat" szembenézni a jelennel. Ám a költőt nemcsak létkérdések, egzisztenciális problémák foglalkoztatják; sokat gondol nőkre is, miközben következetesen a maga idődimenziójához - hol a múltba tekint, hol pedig a jövőt kémleli.
A lépcsős technikával írt, ötletes nyelvi-költői megoldások ellenére és mellett, a versekben számos helyen fellelhető epikus szövegrészek azt sejtetik, amit a szerző maga is állít (Hétköznapok): nem prózát, nem verseket akar írni, inkább naplóíró módjára gondosan feljegyzi a világ körülötte és benne megnyilvánuló jelenségeit. A kötet Tóth Árpád egyik híres versének (Körúti hajnal - Körúti béke) sajátos parafrázisával zárul.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez