|
Slawomir MROZEK
KETCHUP
Szatírákat, krokikat, humoreszkeket tartalmaz Mrozek kötete.
Rövid írás mindahány, látszólag alig különböznek a vérbeli
humoristák írásaitól, kacagtató ötleteitől, abszurd vicceitől.
A tájékozatlanabb olvasó be is sorolhatja a művet az átlagos
kabarészerzők munkái közé: Mrozek munkái semmivel sem kevésbé
mulatságosak, semmivel sem kevésbé tiszteletlenek, és
megértésük sem jelent problémát: klasszikus poénok, ismert
fordulatok, a blődli teljes eszköztára feltalálható a kötetben.
Ám a kis kötet mégis más, mégis igazi irodalom. Mindenekelőtt
azért, mert az író valóban íróian látja alakjait. Megjelennek a
rövidke szösszenetekben, kis színesekben a klasszikus, a nagy
Mrozek halhatatlan figurái szinte mind: a féldeciket iszogató,
gyakorta sörözgető, lusta kispolgár csakúgy, mint a mindenféle
felsőbbséget (ezúttal nem pártfőtitkárt, hanem az Elnököt - ki
ne tudná, kiről van szó, kivált, ha villanyszerelés is szóba
kerül) ájultan tisztelő "alattvaló", a filozofikusan is
értelmezhető "butaságokat" kérdező kisgyerekek, a mindent
megmagyarázni képes "nagyokosok", a hajtós karrieristák, az
emberiség sorsán szomorúan - és munka helyett - merengők stb.
De - miniatürizálva, egy-egy oldalra sűrítve - felvillannak a
nagy Mrozek-témák, szituációk is: a világvége, a lélekért
megjelenő ördög, a kényes, bizalmas feladat, a köznapi
beszélgetés furcsa csavarjai stb. (Rakottas; Ez nem
fair; Bűn B.; Mayer dilemmája; Az élet
rejtélye; A színész; És a katona hazaindult.;
A nagy kombinátor; A tekintély stb.). A látszólag
jelentéktelen, hagyományosnak tűnő humoreszkekről rendre
kiderül, hogy töltésük, irodalmi levegőjük, üzenetük van. |
