|
Slawomir MROZEK
DRÁMÁK
A világhírű lengyel író tíz drámáját tartalmazza a válogatott
kötet, tehát többet, mint bármely eddigi Mrozek-összellítás (a
legutóbbi, legteljesebb: Drámák, 1980). A művek java részét a
magyar olvasó színházból is ismerheti, de aki csak néhány
darabot látott vagy olvasott, az is otthonosan érezheti magát
minden Mrozek-mű világában, lévén, hogy az író - ha témát
váltogat is, alapstruktúrát és technikát nemigen. Szinte minden
drámája egy kifordításra, abszurd alaphelyzetre épül: a
Rendőrségben a legbuzgóbb nyomozó válik forradalmárrá, a
Tangóban a kamasz fiú a rend megteremtőjévé, az
Emigránsokban az egymást kizáró koncepciók (és
képviselőik) egymás szükségszerű feltételeinek bizonyulnak,
Az arcképben a lehetetlen válik lehetségessé, sőt
szükségszerűvé és a bizonyos szinten elképzelhetetlenné stb. A
struktúra azonossága és a szinte már sematikus drámatechnika
azonban végtelenül változatos "életanyagban" jelennek meg,
evokálódnak: az író egyként otthonosan mozog a művészvilágban,
a kispolgárok otthonaiban, a zsarnokok börtöneiben, a
szerelmesek bizalmas enteriőrjében, a nagyvilág konspirációi
közt vagy a fantasztikus gondolatkísérletek légváraiban. És
bírja szusszal, bírja ötlettel, bírja abszurdnál abszurdabb
szituációkkal és figurákkal, hogy valamiképp mégis midig
ugyanazt mondja: a létező szocializmus elképzelhetetlen,
fokozhatatlan irrealitását. (Amihez persze vaskos realista
beállítások is hozzájárulnak.) Az immáron vitathatatlanul élő
klasszikusnak számító író drámái - minden "igazi" olvasó
"kötelező" olvasmányai.
|
