|
SZABÓ Magda
MERSZI, MÖSZJŐ "A földkerekség legszigorúbb intézetében neveltek fel: felnőtt önmagam minden sikerét, elért eredményét a családi házon kívül azoknak köszönöm, akik emberré formáltak. Hitet adtak, erőre szoktattak, nem kíméltek, maximális eredményt követeltek, és örökre beillesztettek a nemzet keretébe, Kölcsey elgondolása szerint büszke magyarrá alakítottak" - olvasható a szerző vallomás értékű ajánlása a kötet "fülszövegében". Szabó Magda öt tételben (Merszi, Möszjö; Elek nagyapó balladája, vagy a demokrácia; Hol vagy, István király?; A karácsony tartozékai; Magánügy), mini esszék sorában vallja meg hitét, emberben és Istenben, imádott szülővárosában, Debrecenben. Az írásokban megformált és már-már életre keltett szereplők által - akiket hozzá közel álló, szeretett személyekről mintázott - mond köszönetet mindazoknak, akik őt emberré formálták, olyan emberré, akinek van tartása és hite, amelyek a legnehezebb élethelyzetekben is segítették őt. A kötet címadó elbeszélésének alakja az Abigél című regényből megismert König tanár úrra hajaz. A csendes, visszahúzódó franciatanárt, Möszijőt a diákok a gúny céltáblájának tekintik, ám a hallgatag és az osztályban rendet tartani nem tudó tanár, aki ekkor már megjárta az első világháború poklát, azért nem fegyelmez poroszos szigorral, mert előre sajnálja, félti az ifjúságot a rá váró jövő miatt, hiszen: "hoz az élet elég gyászt a tanulókra, ne növelje már, ha elkerülheti, az iskola is". Kitűnő írás a Klebelsberg Kunóról szóló mini esszé, amelyben "helyére teszi" a kultuszminiszter személyével kapcsolatos - a köztudatban tévesen rögzült - véleményeket, hiszen Klebelsberg sohasem volt nacionalista, csupán azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar irodalom és a magyar művészetek ismerete nélkül "elkorcsosul" a nemzeti öntudat. A történelem tanítása mellett szól a Téves sóhaj című írásában is: a diákok történelmi tudatának fejlesztését óhajtja, hiszen a történelmi múlt, a gyökerek ismerete nélkül elvész a nemzettudat. Egy-egy életképben (Merre van előre?; Rendületlenül; Emlékezzünk régiekről) villantja föl a társadalom mai állapotának legjellemzőbb részleteit (Itt botorkálunk a londoni színben), remélve, hogy az egyre inkább kiveszőben lévő erkölcs, az erkölcsös magatartás előbb vagy utóbb, de ismét az emberek valós értékének meghatározója lesz. Az írónő rejtőzködő magatartása a Magánügy című ciklusban oldódni látszik (A nyár; Válasz egy körkérdésre; Esti egyenleg; Október). Szemérmes szerénységgel említi önnön sérelmeit, ám az is pontosan érzékelhető, hogy minden esetben fölül tudott emelkedni az igazságtalanságokon, mert hite, rendíthetetlen humanizmusa segítették ebben. A kötetben szó esik még európaiságunkról, a demokráciáról, történelmi bűnökről, és azok megbocsátásról, és arról, hogy a más-más politikai nézeteket vallók ne ellenségei, hanem eszmei ellenfelei legyenek egymásnak.
Szabó Magda egymásba kapcsolódó gondolatfutamai megállásra, együtt gondolkodásra késztetik az olvasót, aki az írónővel "eltöltött", meghitt órák alatt egészen bizonyos, hogy maga is el fog töprengeni a nemzet sorsáról, és önnön - a haza életében betöltött - szerepéről is.
|
