ARANY Ágnes

ERŐSZAKOK

Arany Ágnes első kötetes szerző, akinek írásai meglepően érett és kiforrott alkotót mutatnak. A kötet hátsó borítóján olvasható életrajzi adatok szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait 1962-ben, kínai-orosz szakon. A kínai szakot az ismert politikai okok miatt nem fejezhette be, ezért egyszakos, orosztanári diplomát szerzett. 1974-ben, egyévi Szovjetunióbeli tartózkodás után hazatért, ám nemsokára elhagyta Magyarországot, és Stuttgárt mellett telepedett le. Tübingenben diplomázott amerikanisztikából és szlavisztikából. 1989-től 1992-ig a Hong Kong Baptist University némettanára volt, majd Chicagóban telepedett le, ahol férjével, Makkal Ádám nyelvészprofesszorral, költővel és műfordítóval a mai napig is él.
Arany Ágnes életrajzi adatai nem hagyhatók figyelmen kívül írásainak értelmezésekor. Történetei, a kisregény terjedelmű novellák eseménysora ugyanis - szinte kivétel nélkül - a külföldön, hazájától távol töltött évek emlékeit idézik meg. Arany Ágnest érdemes követni a képzeletbeli földkörüli utazásra, hiszen amikor Európa, Amerika, Ázsia (Az öreg hindu; Interjú Hiraszakiról; Tájfun és Pálmaág) és Afrika ("Az asszony verve jó...") tájain bolyong, az élet, a létezés értelmét kutatja, miközben a megtartó emberség mintáit is fölrajzolja. Elsődleges célja minden esetben az, hogy a történelmi események, kultúrtörténeti adatok visszfényében az embert és annak kapcsolatait mutassa be. A szerzőt a kinagyított részletek érdeklik, minuciózus pontossággal rajzolja meg hőseinek "lélektérképét", amely minden esetben érdekes, izgalmas és felfedezésre váró táj. A címadó novellában (Erőszakok) egyes szám első személyben mesél főhőse, a magyar lány, Ágnes Szovjetunióban töltött éveiről, arról a szörnyűségről, amikor egy este megerőszakolták. Különös történet ez, amelyből az orosz táj varázslatos szépsége éppen úgy kirajzolódik, mint a folytonosan vodkát ivó orosz ember arcéle. Ágnest egy éjszakán, baráti vacsora után a társaság egyik kapatos tagja megerőszakolja. A lány azonnal feljelentést tesz, a további történések nyomán pedig az olvasó pontosan láthatja a hetvenes évek hatalmi gépezetének, a Szovjetunió igazságszolgáltatásának a működését. Drámai képsorok ezek, amelyekben egyfelől a megerőszakolt lány megalázó canossa-járása tárgyiasul, másfelől a megerőszakoló jelleme. A következő írás, az Amerikában élő Theo atya története hasonló szörnyűségről ad számot. A megbecsült lelkész, miután meghallgatja az Ágnessel történtek krónikáját, maga is elmeséli, hogy édesanyja bátyja, Joe bácsi, részegen megerőszakolta őt, amikor még tizenéves kisfiú volt. Különös emlékek élednek ezáltal, ám végezetül arra is fény derül, hogy a megaláztatás egyik legszörnyűbb formájával évtizedekig stigmaként élő pap idős korára engedett a lélek szavának, és mindent megbocsátva föladta Joe bácsinak az utolsó kenetet. A Fehér-fekete: Igen? Nem? kisregény terjedelmű írás az afrikai Kenyából Magyarországra jött, orvosegyetemi hallgató, Edmund és a szintén egyetemista magyar lány, Anna szerelmét meséli el. Meghatóan, fájóan szép és igaz történet ez, amelynek bizonyos motívumai ma is érvényesek. Történet ez a novella az előítéletekről, amely megöli az Anna méhében világra készülődő kreolbőrű kisgyermeket, ám a szerelmet megölni nem tudja. Igaz érzelmeik ellenére a fiataloknak el kell válniuk egymástól, hogy ki-ki új életet kezdve, a társadalmi normáknak megfelelve próbáljon felejteni, hogy azután harminc esztendő múltával az érzelmek, már elcsitulva, lesimulva, de újra felszínre törjenek...
- Értékes, szép kötet, amely elsősorban a nőolvasóknak kínál igényes, tartalmas időtöltést.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez