IGNÁCZ Rózsa
AZ UTOLSÓ DARU
Lírai ecsetvonásokkal megfestett, csodálatos táj elevenedik meg a kötet lapjain. A történet főszereplője, Kerrekurr, a darumadár, "akit" az ecsedi lápvilágban foglyul ejt a Fekete Ember (Kis Jóska), hogy azután repülő tollait lenyesegetve a Szomorú Gazdának ajándékozza. Kerrekurr, sajátos madárnyelvén csakhamar megérteti magát a gazdával, akiről kiderül, hogy az 1848-as szabadságharcban pirossapkás honvédtiszt volt, és most a lápvilágban bujdosik sorstársaival együtt. A magáramaradt Kerrekurr - darutársai az ősz közeledtével délre szálltak - életre szóló barátságot köt a Szomorú Gazdával, s kettejük - ember és madárnyelvet vegyítő - beszélgetéseiből kibomlik a darvak és emberek egymáshoz - sokban hasonlatos - világa. Amikor végre kitavaszodik, Kerrekurr ismét barátokra lel, mert a magyar táj jellegzetes madarai, a darvak végre hazatérnek és társai lesznek a bujdosó honvédeknek, a pandúrok elől menekülő betyároknak. Ők mindig pontosan megérzik a közelgő veszélyt és azt is tudják, hogyan segítsenek a bajba jutott embereknek, hogy azok lápi rejteke titokban maradjon. A darucsapat és a mocsárban rejtőzködők élete így hát hosszú időre összefonódik. |