IGNÁCZ Rózsa

SZÜLETETT MOLDOVÁBAN

Az erdélyi származású írónő szenvedélyes regénye a moldovai és bukovinai magyarság drámai történelmének egy meghatározó szakaszát mutatja be a két világháború közötti időszakban. A szemtanú visszaemlékezését kerekíti szépprózai történetté, anélkül, hogy fikciója hitelét vesztené; írása tehát történelmi regény tényekkel, és forrásértékű vallomás irodalmi igényességgel.
Ungureni utcányi falucska a Moldova partján. Koromzsíros, sűrű sártengerén nem vezet át sem vasút, sem autóút. Lakói elsősorban románok és "bangyenek", azaz olyan románok, akik valamikor magyarok voltak. Itt él a regény főhőse, Gherghel Dávid, az "úrfi", akit árvaságában a falu orvosa gyámolít, és egy román leány nevel. Dávid legjobb barátja Niculai, a szegénysorsú parasztfiú és Lenkuca, a módos értelmiségi-gazda leánya. A történet hármójuk egybefonódó sorsán keresztül ábrázolja egy népközösség sorsát.
Dávid már elfelejtette magyar anyanyelvét, apja új - román - asszonya mellett református vallását is; a román közösséghez való tartozását mégis kínzó érzések, legendák, dalok, különös emberek zavarják meg, amelyek és akik először szégyennel kísérve, később a gyökerek felismerésének és elfogadásának, vállalásának kettős kényszerében formálják át életét. Dávid végigjárja a román nemzeti politika által eltorzult iskolákat, így jut el Bukarest színes világába "filozopterként", ókori történelem-szakos egyetemistaként. Nemcsak a román főváros, de a világ is forrong: 1938-at írunk. A három gyerekkori barát élete ekkor ismét összekapcsolódik; Dávid - megismerve a csángók közösségét - szerelme, az egyházszervező Fejér Éva körében egyre döbbentebben ismeri fel származása megtartó erejét. Niculai a Vasgárda Nagy-Romániát tervező harcias fiataljai között keresi a jobb világ igazságát, míg Lenkuca egy "herceg" kitartottjaként tör az áhított gazdagságra és pozícióra. Szerelmével tartja össze barátságukat, amely ebben a formálódó világban már nem hozhat megnyugvást. A három valaha volt görög katolikus vallású, "román" kisgyerek a kor történései által felnőtté növekedve, egyedül, magára hagyottan lép saját damaszkuszi útjára... A háború küszöbén álló Európa pedig egy újabb tragédia érzetével mossa össze az egyéni tragédiákat.
Ignácz Rózsa regénye 1940-ben jelent meg először; a míves stílusban megírt, tragikus hangvételű történet annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek mindennapjait végzetesen szétzilálta az első világháborút követő világpolitika, s amely - lényegében - ma is a két háború közötti "túlélés" valamilyen taktikáját követve keresi a megmaradás, önmagára találás egyre rejtettebb ösvényeit. A kötetben mellékletként megtalálható Domokos Pál Péter A moldvai magyarság című könyve alapján készült térkép Bákó és Román megye csángó településeiről, s ennek hátoldalán a Moldvai csángó magyarok történelme olvasható.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez