|
TORNAI József A KIŰZETÉS MODERN FORMÁI
Esszéknek nevezi A kiűzetés modern formái című kötetében összegyűjtött, a rendszerváltás óta írott prózáit Tornai József, ám ezek az esszék nemigen hasonlítanak a műfaj "kanonizált" termékeihez. Ötletek, idézetek, idézetkommentárok, elmélkedések, töprengések, álmok, intuíciók, meglátások sorjáznak a kötetben, igen rövid, egy-két bekezdésnyi írások, legtöbbször prózaversszerű megformálásban, nem annyira a gondolat, inkább a költészet intenzív formaszerkezeteinek lenyűgöző erejével hatva. Tornai semmilyen témától sem riad vissza, van mondandója életről és halálról, létezésről és létről (valamint a kettő különbségéről), metafizikáról és transzcendenciáról, szerelemről és szexről, értékről és értéktelenségről, mulandóságról és állandóságról, az időről és az örökkévalóságról, a köznapokról és az ünnepekről, a költészetről és a mindennapok "prózájáról", banalitásáról, munkáról és pihenésről, politikáról és magyarságról, antiszemitizmusról és úszásról, betegségről és egészségről, kórházról és hivatalról, a harmadik útról s a "világállapotról" stb. Sokszor és sokakra hivatkozik írásaiban a szerző: szentekre, vallásalapítókra, filozófusokra, költőkre, írókra, kritikusokra, antik nagyokra és posztmodern bölcsekre, világnagyságokra és pályatársakra, ám legtöbbször nem a teljes személyiséget, az egész életművet kívánja tanúságul vagy ellenpéldául felvillantani, hanem "csak" egy-egy mondást, egy-egy verssort, egy-egy filozofémát vagy gesztust, azt is mindenkor a saját mondandó veretesebb megfogalmazása kedvéért és érdekében. |
