|
TORNAI József MINDEN, AMI VIRÁGZIK
Tornai József legújabb (1998) költeményeit forgatva az az érzése lehet a költővel először találkozó olvasónak, hogy pályakezdő alkotó írásait kapta kézhez. Mi sem áll távolabb a költőtől, mint az érett nyugalom, az idős kor bölcsessége és letisztultsága, a belenyugvás vagy a rezignáció. Vad, lázadó versek sokasága áraszt magából kamaszos nyugtalanságot, kérdések tömege hökkenti meg az olvasót, merész kísérletek tanúskodnak arról, hogy a költő még mindig elemi szenvedéllyel keres formát is, témát is, megoldást is a nagy, a láthatólag örök kérdésekre. Szenvedélyes, éppen nem öregkorról tanúskodó szerelmi költemények, Istennel és világgal dacoló számonkérések, Vörösmartyt, Illyést szinte tiszteletlenül parafrazeáló poémák, a bravúros formai megoldások mellett és ellenében felvonuló "kócos", nyers sorok és versszakok tanúskodnak a költő csodálatos frissességéről, az idő és a lét törvényeit semmibe vevő szuverenitásáról (Százezerszer meg ezerszer; Paradoxon-isten; Az égi hiány; A merengőhöz /ellenvers/; Egy mondat a szabadságról; Vénusz újjászületése; Múzsám, te fény szívemben; A liliom negyedik kelyhe stb.). De persze a figyelmesebb olvasó észreveszi azt is, hogy Tornai szervesen építi életművét. Az új kötet nem egy darabja korábbi kötetek ciklusaira, híres, nagy verseire "rímel", azonos témákat megénekelve, azonos hangnemet megütve észlelhető a költői világkép és poétika változása, érése, mélyülése is. De persze az is, hogy a költő igyekszik egyre újabb és újabb területeket meghódítani. A metafizikai, lételméleti szárnyalások alatt és mögött egyre gazdagabb konkrét valóságanyag kel életre a versekben, az izzó látomások elemei, részletképei, hasonlatai egyre plasztikusabbak, egyre realistábbak, különös színt és ízt adva a nagy, világokat átfogó poémáknak. - Jelentős kötet, minden verskedvelő olvasónak igazi irodalmi élményt nyújt.
|
