TORNAI József

HOLDFOGYATKOZÁS

Tornai József legújabb (1999) verseskötete alcíme szerint Rekviem L. E. halálára. A költő igen komolyan vette a rekviemszándékot: nem egyszerűen a szeretett nő halála kapcsán írott, a tragédiához lazábban-szorosabban kapcsolódó költeményeit gyűjtötte egybe, de egyetlen, egységes opuszt alkotott, a magyar irodalomban leginkább Szabó Lőrinc hatalmas művéhez a Huszonhatodik évhez hasonlítható szuperverset írt, egyetlen, százhuszonhárom darabból álló, szigorúan megkomponált nagyverset. Persze a költemények külön-külön olvasva is teljes versélményt nyújtanak, ám együttesük jóval több egymásmellettiségnél. A kötetnek egységes - hatalmas - íve van, gondosan kidolgozott menete, a versek büntetlenül (az esztétikum károsodása nélkül) nem helyezhetők át más pozícióba. A Rekviem azonban semmiképp sem verses regény. Mert bár sok minden megtudható L. E.-ről is, a költő hozzá fűződő szerelméről is a költeményekből, Tornai nem takarékoskodik, sőt sokszor szinte dúskál az egyedi-egyszeri élmények, emlékek, szituációk rajzában és sorjáztatásában. A Holdfogyatkozás elsősorban filozófiai-gondolati számbavétel, bölcseleti viaskodás a halállal, és nem csak L. E. halálával. Ez a viaskodás kétarcú: a költő egyrészt a létnek és az egyediségnek értelmet, súlyt adó valamiként közelít a halálhoz, másrészt annak nem csupán értelmetlenségét, de egyenesen ürességét, filozofémaként annak semmisségét emeli ki és boncolja. És ez a reflexiós vonulat teszi a költeményt, a versek sorozatát egészen különösen egyedivé, saját arcúvá. Negatív teodicea Tornai poémája, és egyúttal persze a modern magyar irodalom néhány legszebb szerelmes-szerelmi versének is foglalata. - Nagy mű, minden verskedvelő olvasónak figyelmére érdemes.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez