KÖTELES Pál

LELKEK FÉLÁRNYÉKBAN

Köteles Pál - miután a romániai hatóságok hosszú időre eltiltották a publikálástól - az első erdélyi magyar alkotók egyikeként települt át Magyarországra, a hetvenes évek második felében. Az életművét bemutató könyvsor harmadik kötete esszéírói munkásságának azt a tekintélyes részét összegzi, amelyben az író Erdély történelmi múltját és a nemzetiségi együttélés rendszerének problémáit elemezte.
A kötet tizenhárom írása többségében a nyolcvanas években készült, a romániai diktatúra utolsó évtizedében, és a magyar, valamint a közép-európai problematikát a történeti időrend szerint követi. Az összegyűjtött szövegek központi kérdése: a kisebbségi ügyek megoldására tett kísérletek elemzése. Köteles sajátos módon, nem erdélyi magyarként közelíti meg tárgyköreit; következtetéseiben a történelmi Erdély fejedelemségi intézményét ideiglenesnek tekinti az összmagyar együvétartozás gondolatának jegyében, amelyet egy toleráns, történelmi hagyományokra épülő nemzetiségpolitikának rendel alá. Ezt fejezi ki a kötetnyitó esszé hősének, Fráter Györgynek politikai koncepciója, amely a magyar állam egységét akarta bármilyen áron helyre állítani; Bocskai István törekvései, amelyek a "kisebbik Magyarország" helyét a nagy egészen belül jelölték ki; Bethlen Gábor céljai, aki a fejedelemség állammá szilárdításával mindkét Magyarországban fenntartotta az igényt az egybetartozásra. A szerző másik jellemző gondolatköre a nemzetiségi közeledés eszméje és gyakorlata. Köteles ebben látta a nemzetmegmaradás egyetlen lehetőségét, mert szerinte az önrendelkezésen alapuló szerveződések Közép-Európa bizonyos területein - de Erdélyben egyértelműen - a lakosság be-, át- és széttelepítése miatt már megvalósíthatatlanok. A kultúrák közelítésének példája a Josif Vulcan munkásságát elemző írás, a magyar politika két világháború közötti szakaszának éles kritikája, a transszilvanizmus fogalmát tisztázó kutatások sürgetése, vagy Teleki Pál nemzetiségi politikájának (újra)értelmezése. Köteles polemikus hangon, vitázva fejti ki véleményét, sokszor elsőként bírálva bizonyos kérdésköröket, amelyeket a nyolcvanas évek "kiváró" magyar politikája, elsősorban ideológiai megfontolások miatt, "kényes kérdésként" elhallgatott. A kötetben tehát újra olvasható a Ion Lancranjan hírhedt írására (Szónoklat Erdélyről) adott méltó, leleplező válasza, de több olyan esszé is, amely - éppen a korszak magyarországi elhallgató politikája miatt - csak most jelenhet meg először nyomtatásban, illetve magyar nyelven.
Köteles Pál repatriálása után is szükségesnek tartotta folyamatában értelmezni a határon túli magyarság létének kérdésköreit; írásainak legfőbb tanulsága éppen az a törekvés, hogy mindenképpen rendezze a térség nemzeti viszonyait, mégpedig a remélt európai csatlakozás előtt: oda ugyanis nem hurcolhatók be a nemzeti feszültségek. Írásait - miután nem tekintette magát sem történésznek sem pedig politológusnak - egy lehetséges kontextus részeként fogta föl; ily módon ez a kötete nemcsak a jelen legfontosabb kérdésköreit járja körül, de fontos részét alkotja a magyar eszmetörténetnek is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez