|
GYÖRFFY László
AKI MEGSZÖKÖTT A HALÁL ELŐL
"Történelmi regény a megmaradásról" - ezt az alcímet viseli a legtöbbször közéleti
tárgyú prózával jelentkező szerző új könyve (2001). Az idős, életével számot vető Tarnai István visszaemlékezéseinek sorát ábrázoló regény egy sorsverte nemzedék számadása, nem is annyira magáról, mint inkább a haza sorsáról. Az Ausztriában élő nyugalmazott ezredes odahaza, illetve egy hónapos kórházi kezelése során végigtekint életén: visszaálmodja magát gyermekkora színterére, a palicsi tó partjára; sajgó szívvel emlékezik a szülőföldről, az újonnan alakult Jugoszláviából való elűzetésükre és szegedi vagonlakó korszakukra, a Ludovika Akadémián töltött ifjúi évekre; könnyes meghatottsággal gondol vissza az 1940. évi erdélyi bevonulásra és házassága rövid boldogságára; drámai epizódok sorában eleveníti föl az orosz front és a hadifogság iszonyatát, sebesülését és megaláztatásait; újra és újra elbeszéli magának az 56-os forradalom élményét, majd szökését az országból, ahogyan egy szál ruhában, hason csúszva, vízben gázolva szökött át Ausztriába, miután a vérbíróság a távollétében halálra ítélte. Az idős Tarnai István ahogy végigtekint életén, leltárt készít; háromszor menekült meg a haláltól: túlélte sebesülését a fronton, nem pusztult éhen a szovjet lágerben, és sikerült üldözői elől
Ausztriába szöknie. A katonatiszt nem volt különös ember, mégis három életre való gyötrelmes tapasztalatot szerzett, csak mert magyarnak és a 20. században született. A történelem bánt el Tárnáival kegyetlenül, csak épp az életét és az emlékeit hagyva meg. |
