|
KUKORELLY Endre
KICSIT MAJD KEVESEBBET JÁRKÁLOK
A költő legújabb verseit tartalmazó kötet valószínűleg szerzője - eleddig (2001) - legjelentősebb lírai munkája. Kukorelly Endre a szövegversből indult pályája elején, ritka érzékenységgel és rafinériával volt képes "talált" szövegeket úgy módosítani, akként átalakítani, hogy azok legsajátjaibbá váltak. Később "eredeti" szövegekkel dolgozott, azokat hajlítgatta, módosítgatta, variálta, amíg csak költői "banalitásokká" nem váltak, furcsa csavarokat produkálva, szinte az olvasó szeme előtt alakítva ki (és vissza) szövegszerkezetüket. A mostani kötet mindkét módszerrel él, de a költő tett még (néhány) lépést előre. Az elemi egységeket (ezek Kukorellynél szinte sohasem szavak vagy mondatok, hanem többszörösen összetett szintagmák) nagyobb kompozíciókba fogja, nemcsak abban az értelemben, hogy egyre gyarapodik a hosszú, szinte már kispoéma jellegű versek száma, hanem akként, hogy egy-egy verstest néhány külön-külön kidolgozott alapegység egymáshoz idomításából áll össze, az ismétlődések pazar variációit hozva létre. Kísérletezik a költő a variációk téma nélkül igen nehéz formájával is, üresen hagyva mintegy a versek (peterseni) fókuszát, ám mégis mindig arra alludálva, azt mintegy
szintagmacsokrokkal körülrajzolva (Kicsit majd kevesebbet járkálok; a Ferdinánd hídon a Lehel piacra; a szemöldököm; Élet és nem ezeket ismételgetik; A szomszédban egy; Feltárások stb.). A költemények jó része akár humorosnak is tekinthető, ám a szó (és kategória) egészen sajátos értelmében: Kukorelly nem a szituációk, a figurák, a látványok komikus oldalait merevíti ki, hanem a szövegszerkezetek, a nyelvi konstitúció banalitásával űz (véresen komoly) tréfát. - Kitűnő, igen jelentős kötet, minden gyakorlott versolvasónak.
|
