ORBÁN János Dénes

PÁRBAJ A GRAND HOTELBEN

Az az erdélyi magyar költőrajzás, amely a 90-es évek elején jelentkezett a kolozsvári egyetem magyar szakosai közül és amelyik mára már nevet szerzett magának s önálló kötetekkel jelentkezik (pl.: Szálinger Balázs: Kievezés a vajból), egészen sajátos módon egységesen látja és ábrázolja mondandóját. Ez a mondandó azonban kevésbé a világról szól, sokkal inkább irodalmi-művészeti élményekről, más művészekről, egyszer már leképzett világról. E fiatalok - így Orbán is - olvasmányaikat veszik versbe, mégpedig ugyancsak egységesen: szarkasztikus humorral, a tekintélyeket megfricskázva, rengeteg stiláris és nyelvi leleménnyel, egyenletesen jó versbeszéddel, rendre groteszk vagy abszurd látással, kinevetve a klasszikus tradíciókat is, meg a posztmodern komolykodást is.
Orbán János Dénes eddigi három kötetének (Hümériáda, 1995; A találkozás elkerülhetetlen, 1997; Hivatalnok-líra, 1999) anyagát tartalmazza az eredeti ciklusok rendjében. Valamennyi vers első pillantásra vérbeli költő alkotása, olyan emberé, aki biztos mesterségbeli tudás birtokában írogat - miközben magát sem veszi igazán komolyan -, közben nevetgél, kicsit ungorkodik, gúnyolódik, kicsit gonoszkodik költőelődökön és költőtársakon, olykor magán is, leggyakrabban olvasmányain. Groteszk módon négy sorba tömöríti az Ágnes asszonyt (Egy ballada redukciója), elviccelődik Villon modorában (Herceg, hátha az Ige is eljő!), kikacagja Kosztolányi "nyafogását" (A szegény kis panasz gyermekei), nemzedéktársa, Sántha Attila gondolataira reagál (Nem fognak visszatérni), ezer alakban idézi Rejtő Jenő motívumait, figuráit (Vanek úr itt-ott ciklus) vagy egy pesti bárban Juhász Gyula soraira gondol (Anna egy pesti bárban). A kulturális élmények talajáról - sajnos - ritkán merészkedik ki a való életbe, pedig a három kötet legeredetibb motivikájú, legkiegyensúlyozottabb hangzású darabjai a maga valóságra reagáló életérzését fejezik ki (pl. A kert ciklus). Kolozsvár ihlető ereje pendíti meg Orbán János Dénesben az igazi költőt, ahogyan frappáns, tömör, metaforikus képekben ragadja meg a város hangulatát, az itt élők lelkiségét (Városok fölött; A házban; A hold alá; Séta; Téli dal; A téli éj, Kolozsvár; T.H. úr Kolozsvárott; Tavaszi dal).
Orbán János Dénes nem annyira hangját, mint igazi témáját kereső költő; és ha hagyja, hogy a valóság érintse meg a lelkét, hogy primér - és ne másodlagos - élmények inspirálják alkotásra - még sok örömet szerezhet a kortárs líra kedvelőinek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez