|
LÁZÁR Balázs
SZÁRNY ANGYAL NÉLKÜL
"A kérdés életre szóló keresés, igazi, jelentős költészet forrása, mozgatója lehet" - írja Bertók László a pályakezdő költőről szóló ajánlásában. Lázár Balázs valóban kérdéseket fogalmaz meg, de nem hagyományos módon (ún. költői kérdéssel), hanem pontos látleleteivel gondolkodtat el. Univerzumot és embert mér össze, és ebből csihol nyugtalanító kérdéseket: "a világegyetem tágul / az emberi lélek térfogata csökken / halványuló csillagok alatt / összezsúfolódni magadban / miközben kopnak kontúrjaid" (szárny angyal nélkül). Asszociatív közlésű, szaggatott ritmusú, sokszor enigmatikusan jelzésszerű versei, olykor már költőietlen - természettudományos "érvelésű" - megállapításai, az életről szóló precíz jelzései (Olyan istenség; idill; összeérnek a viszonyok; Anzix; Kaland stb.) - önmagukban fölkavaró, izgalmas kérdések. E pontos kérdezés jut valamiféle csúcspontra a fragmentumok ciklusának darabjaiban, ahol a kevés szóval sokat mondás képességére mutat példát. Szaggatott félmondatainak asszociatív ívei határozzák meg az emberi viszonyokat, lelki helyzeteket (Térarányos; Pózok helyett; kapcsolat; részlet; szcéna; beteljesülés stb.). E darabokban képes arra hogy a valóság elemeinek fölvillantásával, a szituációk megérzékítésével mutasson föl fontos emberi tanulságokat, például így: "most érkezel, de már visszavárlak" (Egy, kettő); "azt az emlő nélküli szeretetet / nem értheti nő" (talánpszichológia); "aktus közben valahol / megfullad a szeretet" (Testbeszéd). |
