|
EGRESSY Zoltán
PORTUGÁL
Három drámát tartalmaz Egressy Zoltán kötete, három "szövegdrámát", amelyben nem a figurák (szereplők), szituációk, drámai kollíziók (stb.) viszik a prímet, hanem az áradó bőségű szavak, amelyek szinte magánbeszédekként állnak egymás mellett, és nemhogy nem viszik előre a cselekményt, nemhogy nem "hozzák" a konfliktust, hanem szinte csak arra valók, hogy mindent egybemossanak, úgy szólnak mindenről, hogy az éles kontúrok eltűnjenek, a világ helyett a beszédmódok, diskurzusok álljanak csak az olvasó-néző előtt. A legjobb mű az elsőként közölt Portugál, amely egy Isten háta mögötti kis faluban, e falu kocsmájában és strandján (vízpartján) játszódnék, ha - minden látszat ellenére, hisz gyilkosság is, szerelem is, tragédia is lenne a műben - egyáltalán játszódnék, és nem csak abból állna, hogy a legkülönbözőbb "tájszólások", az entellektüeleké, a kocsmárosé, a lebukott rendőré, a kocsmatündéré, az alkoholistáé (stb.) szembesülnek egymással, vagy futnak egymás mellett, jelezve a világ esetlegességét is, töredezettségét is, a kommunikációs fal állandó jelenlétét is, valami égető referenciahiány miatti végső elkeseredettséget is. Nyersebben, és épp ezért kevésbé hatásosan nyújtja mindezt a Sóska, sültkrumpli, enyhén abszurd-groteszk szódömpingje, végeérhetetlen monologizálása. A legérdekesebb kísérlet a harmadik munka, a Reviczky, amely az irodalomtörténetből ismert Emma-epizód újraköltése, mintegy drámai kommentárja. Itt a mű lépcsőzetessége hordozza azt az üzenetet, amelyet az író az első drámában a diskurzusokra bízott. A darab referenciája ezúttal egy irodalomtörténeti esemény, amelyről versekből értesülhettünk, amely versek mögött azonban - ez a dráma tanulsága - éppen nem ez az esemény állt, állhatott. Akkor most mit ragadtunk meg a mű olvasásakor? Hol a nyugvópont, a biztosság? De hát épp erről szól a Reviczky, ennek a biztosságnak, szilárd pontnak a hiányáról. |
