|
Jean-Marie Gustave Le CLÉZIO
ARANYHALACSKA
Az afrikai (marokkói?) délről származó fekete kislányt, az Aranyhalacskát - igazi nevén Lailát - hatéves korában elrabolják. Élete ettől kezdve a pikareszk regények nyomvonalát követi: rabja és neveltje egy öreg zsidó asszonynak, "segédje" egy bordély Madame-jának (mellesleg angyalcsinálónak), lakik nyomortelepeken és a "fény városában", Párizsban; együtt él a leszbikus, szupergazdag orvosnővel, részese lesz egy cigánytábor kalandjainak és nyomorúságának, de eljut Amerikába is, hogy ott újra szerencsét próbáljon. A történet egyszerre fantasztikus és köznapi. Ami az egyik állomásról egzotikusnak és különlegesnek tűnik, az a másikról banálisan köznapinak, ami az egyik országban vagy városban teljesen természetes, az - máshonnan szemlélve - szürreális fantazmagória. A főhősnő pedig végig ugyanaz. Illetve éppen az a kérdés, hogy vajon valóban ugyanaz-e? Az Aranyhalacska mintha nem is önálló, érző és tapasztaló lény lenne, hanem csak sodródó objektuma a sorsnak, a huszadik századvégi világnak, kultúrák, civilizációk, szokásrendszerek és mentalitások különbözőségeinek. Az idők jártával azonban felnőtt nővé cseperedő kislány különös teremtés. Nemcsak átéli a vele történteket, értelmezni is óhajtja életét is, saját magát is. Nem válik ugyan önboncoló, lelkiző "értelmiségivé" (bár ilyenekkel is összehozza sorsa), ám annál elementárisabb vágy hajtja, hogy meghatározza önmagát. Ez azonban nem lehetséges valamiféle "felsőbb" nézőpontból. Ő az, ami vele történt és ami még történhet vele. Le Clézio kitűnően egyesíti művében a csavargó- és pikareszk regények kalandosságát, váratlan fordulatait a francia pszichológiai regény sajátos struktúráival. Regénye egyszerre érdekelheti a naiv, eseményre, szenzációra beállított olvasót és az irodalmi-lélektani ínyencet. - Kitűnő regény.
|
