|
Herta MÜLLER
A RÓKÁK CSAPDÁBA ESNEK
A romániai születésű német írónő melankolikus regénnyé összeálló novellafüzérének darabjai a Ceausescu-éra végnapjaiban játszódik. A két női főszereplő, Clara és Adina szemén keresztül láttatott események nem egy történet láncolatát képezik, hanem egy-egy olyan kimerevített állóképet közvetítenek, amelynek felnagyított pórusain keresztül az olvasó bepillanthat az események többnyire passzív résztvevőinek lelkében lezajló folyamatokba. A szerző a szenvtelen, diagnosztikus pontosságú leírásokkal - amelyek közé csak ritkán ékelődik egy-egy párbeszéd - akarja érzékeltetni azt a fullasztó légkört, amely átitatta az ott és akkor élő emberek életét. A kötet szereplői, akik "megszokták már a félelem leheletét", a hatalom és a terror szinte tapintható közegében élik mindennapi életüket. Az olvasó akárha szürke tónusú fényképeket nézegetne, amelyeken felsejlik a kávézóban üldögélők, a "hatalom utcáin" baktatók, az árokparton ücsörgők, a panelházak kietlen szobáiban sínylődők borús hangulata. A szereplők sorsa már születésükkor megpecsételődött, ugyanis "pólyájukon rajta volt a rozsdafolt". Az egyetlen út, amely kétséges boldogulásként felsejlik előttük, a gyár; s "csak ebbe az útszéli vájatba találnak be, ide tereli őket a szegénység, a kiúttalanság, a szülőről gyerekre, gyerekről unokára öröklődő fásultság". A kötet végén néhány szereplő azonban mégis megpróbál kitörni sorsa átszakíthatatlannak látszó korlátai közül, az emigráció bizonytalan jövőjét választva.
|
