MARK TWAIN

ÁDÁM ÉS ÉVA NAPLÓJA

Nehéz feladat volna irodalomtörténelmi korok humoristáinak egymáshoz való viszonyát és szövevényes tanítói-tanítványi kapcsolatait összefoglalni, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a 20. századi magyar humoros irodalom letagadhatatlan ősforrása, Karinthy Frigyes, rengeteget köszönhetett amerikai "őseinek", Leacocknak, O'Henrynek - és talán meglepő módon - Mark Twainnek. Bizonyság erre a most megjelent kis kötet, amelyben Twain két iker-humoreszkje található: Ádám, illetve Éva két-két részes naplója (szerencsés kiadói ötlettel Jean Effel karikaturisztikus-komikus illusztrációival párosítva).
A két párhuzamos, napló formájú humoreszk nemcsak, és nem elsősorban a bibliai teremtéstörténet egyfajta paródiája, hanem mindenekelőtt a két nem, a férfi és a nő pszichéjének és egymáshoz való viszonyának (természetesen a kor szemléletéhez igazodó) humoros megjelenítése. Ádám először meglehetősen unja a "hosszú hajú" számára terhes jelenlétét, fecsegését, narcizmusát, csacsiságát, ám lassan ráébred, mennyire nélkülözhetetlen "társ". Éva eleinte fantasztikus tévképzeteket melenget magában, "gyermekes" ábrándokkal és magakelletéssel tölti az idejét, s bár számára sem egyértelműen pozitív Ádám alakja, az idők során - különösen a gyerekek születésének és növekedésének groteszkül ábrázolt folyamatában - mind közelebb kerülnek egymáshoz "ősszüleink", hogy aztán a legteljesebb ragaszkodással és megbecsüléssel ismerjék el egymást, életükben-halálukban.
A vékony kötetben a párhuzamos napló-krokik mulatságos sztereotípiákban jelenítik meg a férfi és a női gondolkodás alapvető (?) különbözőségét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez