Rudyard KIPLING

MAUGLI KALANDJAI AZ ŐSERDŐBEN
(fejezetek A dzsungel könyvéből gyerekeknek)

A Nobel-díjas írónak világsikert és maradandó hírnevet hozó, klasszikussá vált történet, A dzsungel könyve egyértelműen költő keze nyomát viseli magán. Szinte egyetlen tömbből kifaragva kel életre a dzsungel, az őserdő áthatolhatatlan sűrűje és titkokat rejtő világa, Maugli, a kiszolgáltatott embergyerek felnőtté válásának rajzával egybekötve.
Sokféleképpen értelmezhető mű, amelynek első jelentésszintje mögött mélyebb rétegek is meghúzódnak. Kézenfekvő értelmezésként kapjuk magát a mesét; az őserdőbe kerülő, tehetetlen kis emberke növekedésének, okosodásának történetét, amelynek záró epizódja, hogy a "csupasz kis béka" felnőtté érik, elnyeri a Dzsungel Ura címet, végül visszamegy az emberek közé. De értelmezhető a mese sajátos tudat- és fejlődésregényként, ahol az emberré válás, a felnőtté komolyodás állomásain bosszúszomjas, ösztönszinten gyűlölködő Sír Kánok, fecsegő, üresfejű és fontoskodó majomnép, sunyi Tabakik mellett önzetlen tanítók, örök Baluk, tekintélyükkel óvó és melengető Akelák formálják, nemesítik és csiszolják a jellemet. A szeretetét szemérmesen elrejtő Bagira párduc pedig a regény fő témáját szólaltatja meg, a barátság megtartó erejét. A cselekmény helyenként az Edgár Poe-i írások borzongásával, helyenként a romantika óriási hullámcsapásaival, de mindig töretlen vonalban halad előre, s mesteri biztonsággal fogalmazza meg a maradandó tételt: az élet ellentétek sorozata - árnyék mögé rejtett fénnyel, a gyűlöletet kioltó szeretettel, az önzést felváltó önfeláldozással, a tisztaság mellett megbúvó gonoszsággal. Ilyen fénytörésben tanul meg Maugli, állatbarátai szerető támogatása mellett, reménytelen helyzetekben bizakodni és küzdeni, kísérel meg nem csupán fizikumát próbára tevő, hanem erkölcsileg is jelentős tetteket, jót a jóval viszonozni. Felnőtté válását így kíséri és nyomatékosítja belső érése.
A minden korok gyermekeit tanító és gyönyörködtető The Jungle Book magyarországi diadalútja töretlen. Megszólaltatói között 1930-ban már szerepelt Weöres Sándor neve (a versbetéteket fordította) a rangos Kipling-fordító, Benedek Marcellé mellett. Most is ők tolmácsolják a remekművet, amelynek ezúttal csupán részletei - hét fejezete - olvashatók az eredetileg 1940-ben megjelent kötet reprint kiadásában.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez