Gábriel García MÁRQUEZ

A TÁBORNOK ÚTVESZTŐJE

Simon Bolivár (1783-1830) - Latin-Amerika egységének és függetlenségének jelképe - élete végéig kemény harcokat vívott azért, hogy a földrész népei felszabaduljanak a spanyol fennhatóság alól, s hogy megteremthessék egységüket. A Nobel-díjas kolumbiai író alapos történeti kutatómunka után írta meg Bolivár tábornok, a "Felszabadító" hiteles történetét.
A tábornok, 1830-ban történt elnöki lemondása után, 47 éves korában, elgyengülve, halálos betegen indult el május 8.-án Bogotából a Magdaléna folyón a tenger felé, hogy azután örökre elhagyva hazáját Európába hajózzon, ahová azonban már nem jutott el, mert december 16-án egy tengerparti városhoz (Santa Maria) közeli birtokon meghalt. Utolsó utazásán kíséri el García Márquez a véget nem érő harcoktól és a politikai csatározásoktól végsőkig elcsigázott, kiábrándult tábornokot. A csonttá soványodott, testileg szinte a felismerhetetlenségig leépült Bolivárt néhány utolsó hívével találkozik, képzeletében újra átéli hajdani dicsőségét; lepergeti a győztes csaták eseményeit, felidézi a nagy megpróbáltatásokat, az összeesküvéseket és zordon katonaéletét frissítő futó szerelmeket, mígnem ágyában "szegényen és meztelenül, a nép szeretetének vigasza nélkül" eléri a halál.
Az író, emléket állítva a nagy történelmi személyiségnek, az esendő embernek a méltóságért és tartásért vívott példamutató harcát és a helytállás értelmét mutatja meg. García Marqueznek e - többi műveihez viszonyítva - kevésbé mágikus világú, hagyományos prózatechnikával készült, kissé komor hangulatú, de felemelő könyve.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez