GYURKOVICS Tibor

A TEST BALLADÁJA

Tréfálkozás a halállal, ölelkezés a szerelemben, találkozás Istennel; az "ante" és "post infarctum" írt kórházi versek pontos látleletei, rajzok és elrajzolt képek a betegtársakról, a kórházi környezetről; "villoniádák", szellemesek és irodalmiak, ugyanakkor a lélek rejtelmeit feltárók, ezek az utóbbi években rendkívül termékeny költő - zömmel 1992-ben írt - hosszabb-rövidebb versei. Nemcsak az idő börtönében élve írta őket, amikor "már föl vagyok nagyítva" (A május jő...) mintegy mikroszkopikus részletességgel látva és láttatva magát, hanem már szinte "szemben a másvilággal" élve reagál létállapotára (Jöjjön a nyár...). A Salfedi "bohócmester" szerelmi dalciklusában egy nagy szenvedély póztalan vallomásait tárja az olvasók elé. Az új szerelemmel való találkozásának víziója egyszerre fényesen ragyogó égi és fájdalmasan megalázó földi motívumokban kel életre: "S én fölfoglak mint földi lényt / ki emberi alakot ölt / mint zuhanó angyalt az ég / mint epilepsziást a föld" (Találkozás).
Halál és szerelem, halál és élet, szanatórium és börtön furcsa, kettős szorításából Gyurkovics természetes mozdulattal fordul Isten felé, felismerve, hogy "A fizikai lét sötét falába / be van építve kényesen az Isten / képeként kőmíves kelemenné / kitől leomlik minden nap a minden" (Déva). Már-már szerzetesi alázattal könyörög: "Nem félek a haláltól. / Megállok vele szemben. / De amikor lesújt rám, / Isten, ölelj meg engem" (Istenem). A költő "kishalála idején" született lírai feljegyzések többek, mint maga nevezi őket, "edzésnaplóm versszövegei". - Minden verskedvelőnek élményt adnak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez