PAPP Márió

ÉN ÍROK ÖNNEK

Papp Márió legújabb kötetének (2001) címe intertextuális kontextusba helyezi a könyvet, hiszen Puskin Anyeginje jut eszünkbe az Én írok önnek levelet mondatfoszlányról. A cím mint paratextus egy lehetséges értelmezését nyújthatja a verseknek, amelyeket ily módon tekinthetünk az olvasónak szánt leveleknek, üzeneteknek, költői vallomásnak. A költeményekben megszólaló lírai én mindvégig személyes hangot üt meg, miközben az emberi lélek mély érzéseit és gondolatvilágát tárja fel az olvasóknak. "Nem hinném, hogy sok tatjánai volna bennem. A cím nem is utal semmi hasonló kacifántra. Egyszerű ténymegállapítás, hogy ne keressen senki semmilyen hátsó gondolatot ebben a könyvben. Mert valami attól, hogy számunkra érthetetlen, lehet világos, tiszta, őszinte és szép. (Ahogy maga az élet.) Sőt, talán még hasznos is. Ami nem kisebbít semmit azon, hogy a józan észnek köteleztük el magunkat..." - vallja a költő. És valóban, a tiszta emberi pillanatok utáni sóvárgás olvasható ki a versekből, az őszinte lírai vallomásokból. Ha egy központi motívumot kellene megnevezni, mint a versek fókuszpontját, akkor ez a keresés romantikus motívuma lenne, valamilyen antropológikus igényű örökérvényű igazság lázas kutatása. A kötet jellemző retorikai alakzata az irónia. "Lassú igazságok kecsegtetnek / átlagok / tendenciák / összegződések / Ezért élek igaztalanul" - írja a Lassú című versében a költő. Hasonló attitűd olvasható ki Az ember időnként című költeményből: "Az ember időnként megszűnik létezni / kedden pénteken / honnan is tudhatnánk / ki mikor / aztán hogy újrakezdi-e arról már megoszlanak a vélemények / az én véleményemre pedig senki sem kíváncsi / még szerencse / ha nem is múlik rajta semmi". Aggályoskodó beszédmód határozza meg a lírai önvallomásokat: "Akár egy kályha nyáron / jelen vagyok / túlságosan is jelentősen / túlságosan is hasztalan" (Akár); "Kitalálom az életem / és nem olyan" (És mégsem); "Mindenre képes vagyok / de mire alkalmas?!" (Aggály); "Ismerős ez a megingás / a jós bizonytalansága / ha akaratlanul / a saját tenyerére pillant." (Ismerős). Mindenki számára fontos érzéseket szólaltat meg a költő rövid, legtöbbször egyszakaszos verseiben, melyek értelmezésével ismerős tájakon barangolhat az olvasó, ahova érdemes volt visszatérni Papp Márió kalauzolásával.
Igényes és a kortárs lírában tájékozódni óhajtó olvasók figyelmére érdemes kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez