PETRŐCZIÉva

SZŐLŐ, HOLDFÉNYNÉL

Petrőczi Éva ötödik verskötetére változatlanul érvényes, hogy költészetében egybeolvad a táji, történelmi élmény, a gazdag műveltséganyag, a dallamosság, a képi lelemény és a gondolati erő. A 65 versnek csaknem fele alcímet, ajánlást, mottót hordoz, címzettként leggyakrabban a költőnőt útraigazító példa, Jékely Zoltán szerepel. A kötet intonációja, ".a halálnak ellentmondani" című ciklus hét verse közvetlenül hozzá szól. További hat vers idézi a zsoltárfordító Szenci Molnár Albertet (A patak éneke; Pataki virágének; Ezredvégi vers). A Hangtalan hűségeskü, A versek hamupipőkéje, A hasonmás ciklusok rövid darabjaiban inkább követhetők a szerző saját lelki történései, de ezekben is kitüntetett szerepe van az ősökhöz, a családhoz és barátokhoz kötődésnek (Körtefa-nagyapám; A Sebes-Körösnél; A valahai Danczka utca; Kérdés; Kastélyosdi). Végigvonul a köteten egyfajta bensőséges vallásosság is, mellyel stilárisan jól harmonizál a régi magyar irodalom következetesen érvényesített protestáns irodalmi öröksége (Virágszombat; Áldozócsütörtök; Lukács evangéliumára; Ézsiás könyvére).
Előző válogatott versgyűjteménye után is szűkszavúság, független szemlélet jellemzi a költőnő magatartását. Kívül című önarcképében így ír önmagáról: ".nevethetsz rajtam, gyerekképű anyón. / Rajtam, aki "már mindig kinn marad" - / s - ahogy az ítész mondta - / "céhen kívül, bájjal" / forgatom tollamat."
- A személyiség belső tájai iránt érdeklődő verskedvelőknek különösen ajánlott.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez