PETRŐCZIÉva

LEGENDA, VÁLTOZATLAN

A kötet címe a folytonosságot, az idő és a lélek folyamatosságát sugallja. Csakugyan erről van szó, hiszen Petrőczi Éva előző kötetének (Vallomás, eperrel, 1999) címadó motívuma is gyermekkori emlékkép fölvillantása volt, és ezúttal is arról van szó: a Legenda, változatlan arra utal, hogy két éves kora óta nem szűnt meg versben beszélni.
A válogatott és új versek gyűjteménye az idővel dacoló költőnő arcát mutatja, a kevés szóval sokat mondóét, a versei mögé mottókkal, idézetekkel egész művelődéstörténeti hátteret rajzolóét, a csaknem azonos sor- és rímtechnikával szólóét, a mindig versre alkalmat tálalóét. Az esőáztatta Farkasréti temető vagy egy antik motívum, Szenei Molnár Albert művének és szellemének idézése vagy a Vámház körút fölötti szivárvány tünékeny látványa egyként arra indítja, hogy valami nagyon fontosat mondjon az életről, valami nagyon találót mondjon magáról. E "fontos" versekben együtt van a finom árnyalású rajzolat és a szívdöngető, lelket megrázó mondandó (A Sándor-palotában), együtt van az okos, alkotó szellem és a mindmáig ölbe kívánkozó kisgyerek (Önarckép, 1999-ből), a valóság pontos megfigyelése és a huncut játékosság (Címertan), a "költőietlen" beszédmód és a tiszta líra (Nemvalócska), együtt van a történelem tudása és a jelen átélése (Pataki virágének). Sokszólamú, izgalmasan variatív költészet ez, amely - lényegét tekintve - tisztánlátó női líra, ami azt jelenti, hogy Petrőczi Éva számára a belső hang kimondása mindig fontosabb marad, mint az attrakció, a poézis gyönyöre, miközben költészete csakugyan míves.
- A kortárs magyar költészet mellőzhetetlen alkotása e válogatás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez