BALÁZS József

MAGYAROK

Az író szinte minden epikai eszközt meglepő biztonsággal kezel. Témájának nemcsak a lehetőségeit ismeri, de az abból kibontakozó esztétikai hatások mesteri összehangolása révén lebilincselő olvasmányt is tud alkotni. A kisregény voltaképpen rekviem: a második világháború tragikus sorsú magyar áldozatainak állít emléket. A mű azonban nem a hangvétel ünnepélyessége folytán lesz emlékezetes. A küzdelem drámai folyamatában olyan természetességgel nyilatkoznak meg a kivételes emberi értékek, hogy az írónak nincs szüksége valóságos drámai nagyjelenetekre: a regény hőseinek mindennapi erkölcsi helytállása biztosítja a drámai hatást.
Valahonnan, az ország keleti feléből nincstelen cselédek, napszámosok indulnak Németországba, hogy - gazdagon visszatérve - megválthassák örökös nyomorúságukat. Egy évig dolgoznak - éppolyan embertelen körülmények között, mint otthon. De a munka mellett lépten-nyomon szembesülnek a háborúval is. Lengyel és francia hadifoglyokkal osztanak meg ételt, dohányt, de hitet, emberséget is. Egy szerencsétlen tüdőbajos fiú belehal súlyosbodó betegségébe. A temetés megszervezése már-már nemzeti ügye a "magyaroknak". Alapvető emberi jogaikhoz körömszakadtukig ragaszkodnak, de megalázottságukban csak egy ócska koporsóra s egy fogoly francia papra futja. Kondor Ábrist mégis a Tebenned bíztunk....hangjai mellett hantolták el német földön. Fábián András, Tar Elekné, Kis Dani és a többiek mind emlékezetes hősök maradnak: legtitkosabb gondolataikban, tiszta emberségükben magasrendű írói humanitás ölt testet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez