BARÁT Endre

BOSZORKÁNYTÁNC

A regény művészhősének zsenialitása nem ihlette a rutinos szerzőt magasabb fokú irodalmi igények kielégítésére.
A regény azzal indul, hogy a negyvenkét éves mester szülővárosában, a Gran Teatro közönsége elé áll, ahol fergeteges sikert arat. Ezt követően elevenedik meg előttünk Paganini nyomorúságos gyermekkora, első zenei élménye, életének jelentős állomásai, szerelmei, a carbonárókkal való kapcsolata, hírességekkel (Lord Byron, Stendal, XII. Leo pápa, Liszt Ferenc, Berlioz, II. Ferenc osztrák császár, Heine) való találkozásai. Az írói fantázia, a szentimentális elemek túladagolása kissé elriaszt a különleges képességekkel rendelkező művésztől, akinek elnagyolt jellemábrázolása a helyszínek és események túlszínezésével párosul. Leírja ugyan Paganini döbbenetes fordulatokkal teli életsorsát, belső és külső küzdelmeit, páratlan világsikereit, korai halálát, de nem ragad magával az elbeszélő tehetség, a stílus és a jellemző erő révén. Nem képes sokoldalúan, markáns vonásokkal ábrázolni a nagy muzsikus bonyolult jellemét. Szobrot mutat be, melynek csak felirata árulja el, hogy kit ábrázol. A bőségesen adagolt, szentimentális elemek, "drámai" részletek, pergő párbeszédek, a színes történések buzgó túlszínezése nem pótolja a hiányzó művészi előnyöket. Barát Endre könyve vérbeli bestseller.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez