BÁLINT Marcell

ELMONDOM, MERT ÍGY TÖRTÉNT...

Emlékgyűjtemény ez a kötet is, mint Bálint Marcell másik két könyve, a "Vigyáz megy a függöny!" és a Mi, operaháziak... A századelő nagyvárosi szegény gyerekeinek életét éli a szerző Budapesten, a VII. kerületi Wesselényi utcában. Gyermekszínészként kezdi pályafutását, majd Bécsben tanul operarendezést és a budapesti Nemzeti Zenedében fejezi be tanulmányait. Hangversenyirodát nyit a belvárosban, de a zsidótörvények miatt hamarosan be kell zárnia, és az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületben (a zsidótörvények miatt elbocsátott művészek egyesülete) az opera és a balett előadások rendezője lesz 1940-ig, amikor is SAS-behívót kap. Munkaszolgálat, kalandos szökés, bujkálás után 1944 decemberében tér haza szerencsésen.
Az emlékezés tere a Vág völgyétől a századelő Budapestjéig terjed; a család, a szülők küszködő életén keresztül a szerző személyes gyermek- és ifjúkori élményeiig. Az emlékezés asszociatív szabályai szerint a megszépítő messzeség ködén át elevenednek meg a könyv lapjain a korabeli Budapest utcáinak villanyreklámjai, kávékereskedései, víztisztító munkásai, siető kis cselédlányai, naiv, giccses slágerei, érthetetlen vámszabályai, a gyermekek játékai, a fiatalok zsúrjai és ismerkedési szokásai.
A könyv műfaja, stílusa, színvonala egyenetlen, az emlékek helyenként élettelen regisztrációjává válnak (lapozgatás egy emlékkönyvben, újságokban olvasható hirdetések felsorolása): Hegedűs Géza bevezetőjében "szórakoztató dokumentum"-nak nevezi a könyvet - ennek szellemében tudom ajánlani.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez