BÁRCZY János

VARÁZSCSŐ

Bárczy regénye közelmúltunk történelmének néhány évtizedéből meríti anyagát. Mint a tipikus társadalmi realista regények, a Varázscső is főhősének sorsán keresztül vet fényt a társadalmi, politikai folyamatokra. Az író Szabó György életének eseményeivel azt igyekszik illusztrálni, hogyan alakult-változott az élet Magyarországon a negyvenes évek derekától 56-on át a konszolidációs évekig.
A regény fejezetei Szabó György életének állomásait mutatják be. Morális okokból egy életre való szakítás apjával, vitéz Szabó Gyulával ("megrögzött fasiszta" - vágja az apja szemébe a "felkelő" fiú); új élet a szocialista brigádban: rohammunka, agitáció, harc a "reakciósok" ellen; fegyelmi, esti iskola, újrakezdés; feljelentés árán megszerzett üzemvezetői poszt; jó vizsga 1956-ban; igazgatói fotel, titkárnő, Mercedes...) A regény "ríme", ami a "művészi mondanivalót" csendíti ki a valóságszagú történetből, Eszti, a kis munkáslány két megjelenéséhez fűződik. Eleinte mint Szabó György szeretőjét látjuk; az ártatlan fruskát teherbe ejti és cserben hagyja a feltörekvő, energikus fiatalember. Eszti munka közben szerencsétlenül jár. A regény végén Szabó igazgató úr a Mercedes ablakából pillantja meg a félkarú postásnőt, és elinal.
Bárczy János jól bevált regényírói fogásokkal dolgozik. Szolid teljesítményével a közkedvelt lektűr-irodalmat gyarapítja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez