|
Mario VARGAS LLOSA HÁBORÚ A VILÁG VÉGÉN
A kiemelkedő jelentőségű, immár bizonyossággal világirodalmi rangúnak tekinthető perui írónak sokak szerint legtökéletesebb, legérettebb, ámde korántsem legtipikusabb műve a Háború a világ végén (a címfordítás egyben értelmezés is, hisz lehetne az a "világvége háborúja" is). Tulajdonképpen hagyományosan realista mű, amelynek misztikus mélységeit csak az érzékelteti, hogy nemcsak egy valóban megtörtént brazíliai eseménysort mesél el benne újra a szerző, hanem egyúttal egy alig ismert század eleji brazil regényírónak erről a történetről szóló regényét is parafrazeálja. A történet a nagy regényeposzok világára utal: egy vallásos-misztikus csoport lázad fel a központi kormányzat ellen, az ő - kezdetben sikeresnek tűnő, majd védekezésre szorítkozó, végül megsemmisítésre és tragédiára ítélt - harcaikat beszéli el a mű; középpontban a csoport vezetőjével, a karizmatikus szent emberrel, prófétával, Antonia Vicente Mendes Maciellel, akit hívei csak a Prédikátornak neveznek. A felületesebb olvasó számára is élmény a mű, ám a regény valójában sokkal áttételesebb, rejtőzködőbb műalkotás: a történet önmagát értelmezi benne, az író nem elbeszél a szó hagyományos értelemben, hanem rekonstruál, méghozzá egyszerre egy valaha volt történelmi eseményt és egy erről az eseményről szóló, a szereplők által megteremtett, értelmezett szöveget. Sokszoros tükörjáték így a regény, szövegek egymást erősítő s gyengítő, eltakaró és felfedő kozmosza, ám olyan bravúrosan, hogy még a gyakorlott olvasó is értelmezheti a művet tradicionális nagy elbeszélésnek. - Egyszerre ajánlható az izgalmas, háborús, történelmi regények kedvelőinek és az intertextuális posztmodern szövegek olvasásában járatos vájtfülű értőknek.
|
