Mario VARGAS LLOSA

LEVELEK EGY IFJÚ REGÉNYÍRÓHOZ

Mario Vargas Llosa hazánkban is a legnépszerűbb, legolvasottabb írók közé tartozik; művei élményszámba mennek gyakorlatlan-tanulatlan olvasók körében éppúgy, mint vájt fülű értők, irodalmárok közt, ám túlzott intellektualizmussal, a filozofémák, metafizikumok kedvelésével senki sem vádolta még. Regényeire inkább az életesség, a pontos ábrázolás, a vérbő humor és a véres tragédia jellemző, mintsem a gondolatok szikráztatása. Ezúttal azonban eminenter esztétikai, teoretikus művel állt elő, igaz, nem "egy az egyben" nyújt regényelméletet, hanem a közvetlen megszólalás, a levélműfaj keretében, ám ettől munkája semmivel sem kevésbé számít esztétikai-irodalomteoretikus műnek. Egy igen fiatal (tizenöt-tizenhat éves) ifjúhoz szólnak a levelek, valakihez, aki regényt szeretne írni, ám nem tudja, hogyan kezdjen bele. Vargas Llosa tizenkét levélben számol be ennek az ifjúnak a regény mibenlétéről, a nagy regények sajátosságairól, az alakok, a környezet, a konfliktus, a cselekmény stb. felépítésének-megteremtésének módozatairól, saját művei keletkezési körülményeiről, genezis és műkiteljesedés összefüggéseiről, az írás közben felmerülő legkülönbözőbb problémákról, akadályokról és nehézségekről, valamint ezek leküzdésének módozatairól, hogy azután az utolsó sorokban így valljon: "Kedves barátom! - mindent felejtsen el, amit a leveleimben olvasott. és lásson neki: írjon regényt!"
A kötet számos szempontból, többféle megközelítésben olvasható: kitűnő és élményszerű regényelmélet, izgalommal olvasható esztétikai szakmunka, de egyúttal remek vallomás is a regény műfajról, a világirodalom több nagy remekéről, végül legjobb bevezetés magának a szerzőnek a munkásságába.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez