KASSÁK Lajos

EGY EMBER ÉLETE
(Önéletrajzi regény)

Kassák Lajos 1924-ben, bécsi emigrációja elején kezdte írni nagy szabású önéletírását. A nyolc "könyvre" tagolt munka számvetés és vallomás gyermek- és ifjúkoráról, művészi fejlődésének és írói pályájának első szakaszáról. Az első három könyv (Gyermekkor, Kamaszévek, Csavargások) 1927-ben, a második három (Vergődés, Kifejlődés, Háború) 1931-ben, az utolsó kettő (Károlyi forradalom, Kommün) 1933-ban jelent meg. Az 1983-as kiadás a teljes, mind a nyolc könyvet tartalmazza.
Az író ellágyulás, önsajnálat nélkül, önmagával szemben is kíméletlen őszinteséggel ábrázolja nehéz és keserves gyermekkorát. Ez az őszinte feltárulkozás az önéletrajz egyik legnagyobb értéke s elsősorban ez a hitelesség emeli ki a hasonló alkotások közül, a fiatal Kassák elszántan hátat fordít az iskolának, otthagyja a gimnáziumot, s ezzel romba dönti apja reményeit (az apa figurája az önéletrajz első könyveinek egyik legmarkánsabb mellékalakja) majd lakatosinasként 16 éves fejjel Érsekújvárról, szülővárosába a nagyvárosba, Pestre megy. Barátokra lel, bekapcsolódik a szakszervezeti mozgalomba, ismerkedik az irodalmi élettel. (A század elő pesti munkáséletének hiteles rajzát nyújtja.) Későbbi felesége Simon Jolán biztatására elindul a nagyvilágba, s akár a korabeli fiatal segédek "végigvalcolja" fél Európát, s eljut Párizsig. Haza jőve munkanélküliség, nyomor várja, anyja és Simon Jolán tartja el, húgaival és azok férjeivel egy nyomorult kis lakásban szoronganak és emésztik egymást.
Az önéletrajz második felében számot ad írói fejlődéséről: első írásai megjelenéséről, azok fogadtatásáról, irodalomszervezői tevékenységének kezdeteiről. A szociáldemokrata párt tagjaként vesz részt a unkásmozgalomban s nem rejti véka alá a mozgalommal kapcsolatos kételyeit, problémáit, bírálatát.
A két utolsó könyvben különösen nagy hangsúlyt kap a politika. Részletesen elbeszéli az őszirózsás forradalom pesti eseményeit, első kézből informál a magyar kommunista mozgalom megszületéséről, a hatalomátvétel körülményeiről. Kíméletlenül éles vonásokkal rajzol karakterképet Szabó Dezsőről, Révai Józsefről, Szabó Ervinről (róla kivételesen csak jót ír), Kun Béláról, Lukács Györgyről. Beszámol a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéről, majd elbeszéli a bukást és feleleveníti az 1956-os forradalom börtönében töltött időszak élményeit. Az önéletírás a Bécsbe való indulással zárul.
A Kassák legkiemelkedőbb művének tekintett munka a századelő történelme, az irodalom és képzőművészeti avantgarde és Kassák fordulatokban gazdag élete iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható. Izgalmas olvasmány, ő maga - kimondva, kimondatlanul is - arra ösztönöz, hogy közelebbről és sokoldalúan közelítsük meg a felidézett kort és embereit.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez