|
DÖMÖTÖR Tekla MAGYAR NÉPSZOKÁSOK
Faluközösségek, családok rendjét, egymáshoz való viszonyát, erkölcsét többnyire a szokások határozzák meg. Ez a kultúra öröklődésének, továbbélésének spontán formája, cselekvési-viselkedési mód, s íratlan törvény is egyben, amely egyszerre művészet és viselkedési kódex, mítosz és mágikus erejűnek tartott rítus, s mint ilyen, az emberi élet legfontosabb eseményeihez kapcsolódik, de ide tartoznak az ünnepi szokások is, mivel a legtöbb népszokás a naptári évhez fűződik. Dömötör Tekla sorra ismerteti a téli (Luca napja, vízkereszt, karácsonyi betlehemes játékok, regölés, farsangolás), a tavaszi (komatál-küldés, húsvéti locsolkodás, május elseje, pünkösdölés), a nyári (szentiváni tűzgyújtás) és végül az őszi népszokásokat (aratóünnep, szüreti ünnepségek, mindenszentek napja stb.), úgy, hogy közben mindig utal kialakulásukra, történeti fejlődésükre, s tájegységenként eltérő vonásaikra. A könyv utolsó harmadában az emberi élet fordulóihoz (temetés, lakodalom, keresztelő) fűződő szokásokat, valamint a gazdasági élet minden területét (adás-vétel, erkölcsi ítélkezés, büntetőszokások) átfogó jogszokásokat jellemzi. |
