BENYOVSZKY Krisztián
RÁCSMUSTRA
"Az irodalom hatalmas épület, rengeteg kisebb vagy nagyobb ajtóval, amelyeken ki-írások eligazításként szolgálnak csupán. A címkék ugyanis nem feltétlenül teszik 'átlát-szóbbá' az ajtók mögötti világ jellegét, s így egyáltalán nem biztos, hogy a 'Dante' vagy a 'Móricz Zsigmond', illetve az 'óda' és a 'detektívtörténet' nevű ajtón belépve azt talál-juk ott, amit vártunk. Az egyes helyiségeket további ajtók kötik össze. Könnyen nyitható lengőajtók, lenti vagy fenti irányban nyíló csapóajtók, nemegyszer azonban rejtekajtók biztosítják az átjárást, olyan járatok, amelyek felfedezése olykor a véletlen műve." - írja Benyovszky Krisztián a Rácsmustra című könyvében. A műben először is szembetűnik a könnyed, olvasmányos stílus, a "szerbantalos" beszédmód, melyen elsősorban azt értjük, hogy a szerző élménybeszámolóként tud irodalomról írni, mintha személyes létében érintené meg a tárgyalt mű, és nem merevíti tudományos objektummá az elemzett szö-vegeket. Szokatlan, figyelemreméltó hang Benyovszkyé a mai magyar irodalomtudo-mányban. Akárcsak Szerb Antalnál, a gördülékeny, olvasmányos kötet mögött alapos irodalomtörténeti és elméleti műveltség tapasztalható. Másodsorban, az idézet rávilágít a kötet szerkezetének és felfogásának jellemzőire: Benyovszky az irodalmat az egymásra épülő élmények, bölcsességek tárházának képzeli el, melyek úgy épülnek föl, akárcsak egy hatalmas és titokzatos épület, hasonlatosan az emberi lélekhez. A kötetében ellátogat néhány "szobába", átmegy néhány nehezebben bejárható, és csak a beavatottak-nak ismerős folyosón, hogy végül az olvasóval együtt gazdagabban jöjjön ki ebből a kimeríthetetlen titkokat rejtegető csodavárból. |