|
HIZSNYAI Zoltán
BÁRKA ÉS LADIK
Hizsnyai Zoltán, felvidéki költőnek immár negyedik versgyűjteményét tarthatja kezében az olvasó, melyben előző köteteinek termékenynek bizonyult
formai-tematikai sokszínűsége teljesedik ki és árnyalódik tovább. A beszédmód, illetve a lírai én olykor egyetlen versszövegben is tetten érhető metamorfózisai, a logikai és nyelvi játékosság versszervező erővé avatása, a több perspektívából és érzelmi pozícióból történő ábrázolás és hangulatfestés, a stilisztikai vagy gondolati diszkordancia gyakorlati alkalmazása egyként jellemző erre a költészetre. Széles formai változatosság figyelhető meg a könyvben: a kötött versformáktól a hagyományos értelemben vett szabad versig, a már-már puritán megszólalásmódokig ívelő költői dikciótól a képversig, minden fellelhető a könyvben. A kötet három nagyobb egységre tagolható. Mindhárom részt a "Your text* here" kifejezések és egy-egy római szám jelzik, amelyek mellett egy verssorokból összetevődő arc szerepel, sorra kisebb-nagyobb módosításokkal. Ebből a megoldásból is látszik, hogy Hizsnyai Zoltán aktív befogadásra szólítja fel az olvasót, termékeny együttalkotásra, hiszen ezek a szövegek csakis egy ilyen dialógusban nyerhetik el értelmüket. Sok intertextus szövi át a verseket, néha a címben paratextusként szerepelve (pl. A tizenharmadik év; Levél a mese thavolbol; Mellékdal), néha magában a vers szövegében fordulva elő, néha meg csak utalásszerűén, de egyértelmű üzenetként jelölve ki egy lehetséges értelmezési módot. A lineáris olvasás illúziójának lehetetlenségét példázza az Esterházy prózára emlékeztető jegyzetaparátus. Ezáltal minden újraértelmeződik, eloszlatva az egy biztos jelentés képzetét. Az az olvasó érzése, hogy mindig egy-egy további adalék merülhet föl, ami kimozdítja az olvasás eddigi menetét. A Bárka és ladik a magyar irodalmi hagyományt újraértelmező, e hagyományba visszaíródó költemények és az immanens versszövegek könnyebb darabjainak tárháza. Éppen ezért Hizsnyai Zoltán legújabb kötetét bárki kézbe veheti, legyen az bonyolultabb szövegvilágokhoz szokott, az alapos értelmezés élvezetében örömet lelő olvasó, vagy "átlagos" versolvasói tapasztalattal rendelkező, az irodalommal szemben empátiás készséget mutató befogadó.
|
