Alexander Gottlieb BAUMGARTEN

ESZTÉTIKA

Az esztétika történetét összefoglaló különböző kézikönyvekből, egyetemi jegyzetekből a magyar olvasó már eddig is tudhatta, hogy Alexander Gottlieb Baumgarten e diszciplína névadója, ám magán a históriai tényen kívül nem sokat ismerhetett meg a 18. század derekán alkotó német filozófus munkásságából. Ezt a fehér foltot kívánja eltüntetni az Atlantisz Kiadó karcsú kötete, amely a "keresztapai minőségében" oly gyakran emlegetett mű - miként az előszót (Felhívás sétára) jegyző Bacsó Béla írja - sűrítményét tartalmazza a gondolatmenetek épségére ügyelő válogatásban és a modern német kiadás jegyzetapparátusát fölhasználó, alapos kommentárok kíséretében.

Sajátos, köztes helyzet jellemzi Baumgarten gondolkodói pozícióját: bizonyos megfogalmazásai sokat előlegeznek abból a felfogásból, amely a klasszikus német filozófiát, például Kant, Schelling, Hegel nézeteit jellemzi, és amelynek lényege az esztétikum szférájának minél precízebb elhatárolása a szellem működésének más területeitől, másrészt előadásmódjának iskolamesteri pedantériája, az eleinte zavaró utalórendszer a kifejtés megelőző és következő, valamint a metafizikával és etikával foglalkozó munkáinak vonatkozó paragrafusaira azt érzékeltetik, hogy ő még az újkor hajnalán diadalmas rációkultusz jegyében kívánta az ésszel analóg gondolkodás, az érzéki megismerés tudományának alapjait lerakni. Fejtegetéseiben nem egyszer nevezi a logikát az esztétika növésének - a kifejezéssel az összetartozás hangsúlyozásán túl az egy családon belüli hierarchiát is jelezve -, de illetékességi körüket elválasztja, s az érzéki megismerés alfajait tüzetes elemzésnek veti alá, amelynek során megkülönböztet esztético-dogmatikus (ez áll a legközelebb a mai fogalmaink szerinti bölcselethez), esztético-historikus, valamint költői gondolkodásmÓdot. Ebben a tipizálásban még nem különül el élesen az alkotói és befogadói attitűd - annyira sem, mint a példaképül tekintett arisztotelészi poétikában -, Baumgarten szerint ugyanis mindkettőhöz az szükséges, hogy a szerencsés természeti adottságok, a képességek (mint az éles érzés, a képzetalkotó és emlékezőtehetség, az ízlés kifinomultsága) folyamatos gyakorlás révén készségekké váljanak. Ezért a főleg ókori római szerzőktől vett citátumok, amelyek egy-egy fontosabb gondolatmenetnek mintegy a párlatát nyújtják (a latin auktorok gyakori idézésében minden bizonnyal szerepet játszott az a körülmény, hogy a mű eredetileg latin nyelven íródott, ám megnyilvánul benne valamelyes elfogultság is, a szerző expressis verbis többre becsüli Vergiliust, mint Homéroszt) egyszerre adnak tanácsot a szép létrehozójának és szolgálnak aranyszabályok gyűjteményéül az esztétikum tanulmányozójának.

- V. Horváth Károly utószava, amelyhez részletes, jól áttekinthető bibliográfia csatlakozik, a baumgarteni mű recepciójának rövid áttekintésével érzékelteti a filozófiatörténeti értelemben köztes pozíciót. Mintaszerűen gondozott forráskiadvány - amelyet a kiadó szándékai szerint több hasonló követ majd az esztétika tudományának klasszikus, magyarul azonban mindeddig hozzáférhetetlen alapszövegei köréből.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez