Fridrich Wilhelm SCHELLING

A TRANSZCENDENTÁLIS IDEALIZMUS

A klasszikus német filozófia négyes csillagképéből hazánkban főleg Kant és Hegel ismert (az ő műveik vannak leginkább lefordítva magyarra), de még Fichte is sokkal népszerűbb, mint a most második művével "jelentkező" Schelling. Pedig - az újabb filozófiatörténeti kutatások ezt valószínűsítik - a klasszikus német filozófia megismerését érdemes éppen vele kezdeni, kivált A transzcendentális idealizmus rendszere című művével, mely ugyan a nagyon fiatal Schelling műve (huszonöt éves korában írta), de valamiképpen középhelyet foglal el az egész klasszikus német filozófia fejlődéstörténetében. A mű Schelling első önálló filozófiai korszakának főműve és egyúttal lezárója is. A Fichte szellemében munkálkodó filozófus először természetfilozófiai munkákban vázolta fel saját önálló felismeréseit. A transzcendentális idealizmus rendszerében e természetfilozófiai meglátások mellé (velük teljesen összhangban, azokat kiegészítve) feltárja, "a szubjektívből kiindulva" az abszolutat. (Természetfilozófia az objektívből indul ki, azt vizsgálja, hogyan tesz szert az objektív vele megegyező szubjektívre, a transzcendentális filozófia az ellenkező utat járja.) A mű felépítése tantételszerűen világos: három fő részében az elméleti, a gyakorlati és a teológikus filozófia fő kérdéseit veszi sorra. Az első rész ismeretelméleti problémákban kulminál, a második etikai és történetfilozófiai jellegű, a harmadik, a filozófia általános metaelméletét, organonját adja, Schelling felfogásához híven ez egyúttal művészetfilozófiát is jelent. Mint látható, ez a felosztás igen erős analógiákat mutat Kant kritikáinak hármasságával. (A tiszta ész kritikája ismeretelmélet, a A gyakorlati ész kritikája etika, Az ítélőerő kritikája esztétika, ill. teológia), ám legalább ennyi szál fűzi a művet a nála hat évvel később keletkezett Hegel-munkákhoz, A szellem fenomenológiájá-hoz. Schelling is a szellem "odüsszeiáját" írja le, történeti dialektikát ad, csakhogy sokkal erősebb érzékkel az egyedi, a személyes lét problémái iránt.

A mű stílusa, gondolatmenete kristályosan tiszta, a nagy német filozófusok közül Schellingnek volt leginkább érzéke a művészi, szellemes megfogalmazáshoz, ám a könyv ennek ellenére is felette nehéz olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez