Eugéne IONESCO

DRÁMÁK

Az abszurd színház - Beckett mellett - talán legnagyobb hatású képviselője a román származású Ionesco. Művei főleg a 80-as évek második felében kezdtek eljutni hozzánk, s hazai színpadokon való jelenléte is jelzi, mondandója ma is éppen olyan eleven, mint megírásuk idején.

Teljességgel prózai történet indította el a szinházi világhír felé. Angolul tanulva rádöbbent arra, hogy a nyelvkönyv példamondatai megfelelnek a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának. Ez adta az ötletet első darabja, A kopasz énekesnő megírásához. Az 1950-ben bemutatott darabban a szerző azt ábrázolja, hogy a beszéd elidegenül gondolatközlő funkciójától, s pusztán csak kiüresedett formák, klisék állandó ismételgetése adja a társalgás menetét. A darab nem aratott nagy sikert, de kiváló kezdete volt a naggyá növő életműnek. Műfaja szerint antidarab, vagyis drámaparódia; Ionesco célja a hagyományos, a realistának nevezett színház karikatúrája, s ennek egyik jegye például a szerzői utasítás Ibsenre rájátszó közlése. Ionesco szerint az emberek hajlamosak arra, hogy a készen kapott ideológiákat gondolkodás nélkül befogadják, aminek a végeredménye: a személyiség nélküli automatákból álló társadalom.

A Különóra c. színmű kissé emlékeztet Thomas Mann Mario és a varázslójának problematikájára. Különóra tanára a fiatal, csinos lányt szavainak varázsával ejti rabul, közhelyekkel, semmitmondó frázisokkal kerekedik fölébe, majd az önkívület mámorában konyhakéssel ledöfi. Ez a darab jó példája annak, milyen egyszerű sémára épülnek Ionesco művei: egy hétköznapi jelenet, egy számtanóra fokozatosan őrült álommá válik.

A kispolgári konformizmus egyéniséget megsemmisítő hatalmát támadja a Jacques vagy a behódolás c. darabban. Ionesco céltáblája kispolgári család, amely nem engedi, hogy tagjai kitörjenek a kisszerű életformából.

A székek címűben visszatér A kopasz énekesnő problematikájához. Egy sziget toronylakásában él az idős házaspár. A férfi élete végső igazságát szeretné közölni a világgal, amelynek birtokában az emberiség megválthatná magát. E házaspár hívására a világ minden részéből megérkeznek a vendégek - akik ugyan nem láthatók, de számukat jelzik a színpadon halmozódó székek. A végső üzenet közlését az öreg férfi egy szónokra bízza, aki látható alakban jelenik meg a színpadon: mikor azonban a szónoklatra kerülne a sor, kiderül, hogy süketnéma.

A kötetben szereplő további hat színmű is a Ionesco-életmű jeles darabja. A kötelesség oltárán c. darabban Ionesco önmagát állítja középpontba, s a dráma menetét a freudi önanalízis szabja meg.

Az új lakó c. egyfelvonásosban arról beszél, hogy a tárgyak, az anyagi javak körbeveszik az embert, s szinte megfojtják.

Az ingyenölőben a főhős a gyilkossal, a halállal viaskodik, s végül alulmarad; a főszereplő minden törekvés hiábavalóságát fogalmazza meg nagy monológjában, hogy a hallálal szemben minden értelmetlen.

A Rinocéroszok azt a folyamatot kívánja szemléltetni, ahogy egy antihumánus rendszer hatalomra kerül, s magához idomítja, állattá silányítja az embereket.

A Haldoklik a király c. dráma ismét a halállal foglalkozik: Ionesco azt a közhelyet ismétli, hogy meghalni iszonyatos, de olyan költői erővel, olyan megrázó líraisággal fogalmazza meg ezt, amely a művet a nagy színdarabok sorába emeli.

Ionesco drámáinak sora a hatvanas években megszakadt, mintha kifáradt volna. A légbenjáró hőse is arról panaszkodik, hogy nincs mit mondania a világnak a világról.
A kötetben közölt színművek ezt megcáfolják: a magyar olvasó örülhet, hogy a jelenkori drámairodalom egyik legnagyobb alakjának gyűjteményes kötete végre (1990-ben) megjelenhetett.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez