Harold PINTER
DRÁMÁK
Születésnap; Étellift; A gondnok
Harold Pinter A születésnap című drámája 1960-ban még megbukott a
londoni Lyric Theatre színpadán, a hetvenes évek elejére viszont már
könyvtárnyira rúgó irodalom méltatta a legnagyobb élő angol drámaírót. A
dicstelen indulástól a beérkezésig eltelt másfél évtized drámai terméséből
ad most közre három darabot a kötet: Pinter legjobb és legjellegzetesebb
színpadi műveit. A pinteri abszurd dráma voltaképpen külön utakon jár, nem
ragaszkodik a klasszikus
Beckett-Ionesco
modellhez. A kiélezett, sarkító
megjelenítés nem a parabolai fantasztikumot használja anyagként, hanem a
leghétköznapibb helyzeteket: mindennapi eseményeket, látszólag jellegtelen
pillanatokat, valóságos élményeket stilizál itt az író. A drámai
"elhallgatás" technikája, a sejtető, szorongást keltő effektusok az
egyetemes emberi kiszolgáltatottság, fenyegetettség atmoszférájának
színpadi megjelenítését szolgálják. A születésnap békés hangulatát
egy csapásra sejtelmesen tragikussá változtatja egy rejtélyes zsidó és egy
ír terrorista megjelenése. Az étellift szintén titokzatos erőknek
szolgáltatja ki hősét. A liften "kézbesített" üzenet Gus halálát jelenti.
Nem tudhatjuk az okot; a figurák sorsa, vétke, bűneik ismeretlenek a néző
előtt, mindössze a váratlan következmények tűnnek elő - metafizikus
tragédiák előérzetét sugallva. A gondnok már világosabban mutatja
Pinter drámáinak a klasszikus abszurdtól eltérő egyéni arculatát. Davies
alig hasonlít A születésnap Stanieyjére vagy Az étellift
Gusára; bonyolultabb, több motívumból és személyiségjegyből teremtett
figura. Benne fogalmazódik meg először a későbbi Pinter-darabok (A szerető,
Teadélután, Hazatérés, Tájkép stb.) új, összetett ember- és világképe: a
lét és világ abszurditása nem konstruált helyzetek tételes illusztrálásával
lesz művészi élménnyé, hanem a valóságos létben tetten ért bizonyossága
által.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|