
José SARAMAGO
A KOLOSTOR REGÉNYE
A kolostor regényét - a híres, sokak szerint a legnagyobb élő
portugál írónak tartott - szerző legjobb műveként fogadták. Különös,
többszörösen összetett alkotás ez: történelmi regény, elbeszélés a
Braganza-házból való V. János király idejéből (uralkodott 1705-1750
között); történelemfilozófiai esszéregény, annak a világtörténelmi
fordulatnak az értelmezése, kommentálása, hogyan hanyatlott le a
portugál birodalom; metafizikai-vallási-bölcseleti regény, "a"
kolostor építése kapcsán mindannak a problematikának a felvetése és
boncolása, amely az evilági tettek és szándékok, a túlvilági hatalmak,
az isteni tervek, a gondviselés és a mindennapok zűrzavara kapcsán
egyáltalán felmerülhet. Persze vérbeli, igazi regény is, valódi,
bonyolult és mégis köznapi hősökkel, szerelemmel és halállal,
szenvedéssel és elragadtatással, betölthetetlen vágyakkal és
hétköznapi, törékeny boldogsággal.
Az író szinte kegyelemszerűen
talált rá a nagy témára. A mű annak a kolostornak az építése körül
forog, amelyet - hasztalanul remélt utódja érdekében - fogadalomból
emeltetett V. János, és amely egyszerre szimbóluma a féktelen nagyot
akarásnak, a bábeli tornyot építeni óhajtó emberi őrületnek és az
istenhez emelkedésnek, az irracionális és mégis mélyen emberi
reménykedésnek, a csapdába, nyomorba, pusztulásba vivő téveszméknek és
az emberen túli, tragikus fenségű hitnek. A kolostor építésének nagy
motívuma meg is duplázódik a műben, amelynek cselekményében központi
szerepet tölt be egy féleszű (vagy zseniális), szent (vagy gonosz
őrült) szerzetes által kieszelt és megvatósítani vágyott repülő
szerkezet. Az egymást is ellenpontozó, egymást rafináltan tükröztető
alapmotívumok köré (és mögé) pedig felépíti a szerző az egész 18.
század eleji Portugáliát, tájak és emberek, évszázados történelem és
múló pillanatok ragyogó költőiségű panorámáját, csak a
Don Quijote-hoz
hasonlítható "valóság" és "mítosz" vegetációját.
A gyönyörű, nagyszabású - kiemelkedő értékű regény.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|