WEÖRES Sándor
PSYCHÉ
Weöres Sándor nagyszabású művében szinte regényíróként rekonstruál
egy múltszázad eleji nőalakot, életet és világot teremt hozzá, s e
fiktív hősnő fiktív költői életművét alkotja meg. Psyché a görög
hitvilágban az emberi lélek megtestesítője, aki allegorikus értelmű
viszonyba kerül a szerelem és fajfenntartás istenségével, Erosszal.
Weöres hősnője Lónyai Erzsébet, azaz Psyché, apai részről magyar grófi
család, anyai ágon egy híres "cigánylány" leszármazottja. Nevelődik a
miskolci cigánysoron és a regensburgi kolostorban. Vad vére viharos
kalandokba sodorja, s közben nagy műgonddal írja verseit,
asszonykorában pedig anyagilag támogatja a kibontakozó magyar
reformmozgalmat. A "hajdani költőnő" verseinek fő témája a nemiség: a
ciklus szinte példátlan változatosságban tárja föl a férfi-nő
viszonylat összes erotikus lehetőségét. Hol magát féltő, mégis
felkínálkozó fiatal lány (Dal), hol féltékeny vetélytársnő
(Katitzához keserüségemben), hol a kéj módozataiban jártas érett
asszony (Venus és Mars), a megszült-elveszített gyermekét gyászoló
anya (Epistola ennen magamhoz) vagy az öregedés jeleit tükörben
ellenőrző nő (Tükör előtt) szólal meg e sokhúrú költészetben. A
szerelemnek és a női érzésvilágnak ebből az enciklopédiájából két nagy
alapelv bontakozik ki. Az egyik az önismeret szükségessége, főként
érzéki-érzelmi életünk tudatos átvilágításának mélyen emberi
programja, a másik pedig az álszentség bírálata, az illendőségből való
hazudozás megvetése. Psyché emberi és költői jellemének még
plasztikusabb kidomborítása végett Weöres a korabeli európai és magyar
költészet több jellemző darabját is beilleszti a kötetbe, s ezek, meg
a valóságos korabeli költőről,
Ungvárnémeti Tóthról szóló jellemzés,
továbbá a Toldy Ferencnek tulajdonított fiktív bírálat az ellentét
erejével emelik ki a "múlt századi" líra modernségét, mai
érvényességét. Psyché "biedermeier" verseivel a Kazinczy-kori nyelv
korhű stilizálásával izgató ellentétet alkot a műbe épülő
jellegzetesen huszadik századi lélektani és biológiai felfogás. De
nemcsak a különböző történeti korszakokat tükrözteti egymásba ez az
izgalmas és tanulságos költői játék, hanem a férfi és női természet
közötti határokat is relativizálja. A férfi egy kicsit nővé, a nő
férfivá válik a költő és a hősnő közötti azonosulás ilyen fokán,
emlékeztetve az ember ősi egyneműségét megfogalmazó mítoszokra. Bár a
műből kivonható személyiségelmélet korszerűsége eszmeileg vitatható, a
művészi megvalósítás virtuozitásához nem férhet kétség.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|