ARISZTOTELÉSZ (i.e. 384-321)

NIKOMAKHOSZI ETIKA

Az i.e. 4. században a görög társadalom polgára történelmi korszakváltás jeleit sejthette. A régi politikai rendszer széthullásának idején született Arisztotelész etikája. Még a polisz-demokrácia közösségi erkölcsének normarendszerére épül, de már a hellenisztikus korba átlépő ember magánerkölcsi értékrendszerét körvonalazza.
Arisztotelész gondolatrendszere a legegységesebb antik etika. A tapasztalati valóság elméletéből ered és a magánszférába visszahúzódott ember boldogságának lehetőségeit keresi. Elődje Platón egy létező demokráciát kritizálva, gyakorlati követelésként fejthette ki elképzeléseit, de Arisztotelész nem tapasztalta a kiteljesedett demokráciát, s így rendszerébe csak a hiányt, a követelést állíthatta elérhető célként. Éppen ezért a "Mit tegyünk, hogy boldogok és erkölcsösek lehessünk?" válaszát és praktikus világszemléletét kereste. A végletek hibás választásaitól őrizkedni igyekvő "középérték elmélet"-ét ennek ellenére igyekezett tág keretek közé illeszteni. Hitt az emberi cselekvés szabad választásaiban, s utódaira olyan erkölcsi rendszert kívánt hagyományozni, amelyet társadalmi szabadságuk birtokában elvként képviselhetnek.
A gondos sajtó alá rendező, Simon Endre kimerítő kommentárral bővítette a könyvet s a magyar olvasó figyelmét az újabb magyarázatokra és tanulmányokra is felhívja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez