
Alighieri DANTE
ISTENI SZÍNJÁTÉK
A mű igen összetett alkotás: alaptörténetét tekintve epikus munka,
a főhős, Dante útját beszéli el a másvilágon, a
Pokolban, a
Purgatóriumban és a Paradicsomban, egészen addig, amíg a bűnös,
megtévedt ember végül Isten színe elé jut. De hallatlan epikus
gazdagság jellemzi a mű részleteit is. Dante a pokol bugyraiban, a
purgatórium hegyén vagy a paradicsom fénylő köreiben járva is
mindenütt ismerősökkel, ismerős történetek elmondóival találkozik.
Rendre megjelennek a költeményben a középkori világtörténelem
legnagyobb figurái, elbeszélik életüket, tragédiáikat vagy éppen
megdicsőülésüket. Ezek a történetek azonban végtelenül drámaiak is.
Alakjait, eseményeit a drámai konfliktusok, a nagy tragédiák
formaszerkezetére emlékeztető módon csoportosítja. A híres nagy
jelenetek (a fiait megevő Ugolinó vagy a bűnös szerelemben élő Paolo
és Francesca stb.) szinte mindegyike önálló dráma, nem is beszélve az
egész művet átfogó nagy metafizikai drámáról, az Úr és Lucifer
küzdelméről, a pápaság és a császárság nagy párharcáról, az üdvösség
és a kárhozat tragikus alternatíváiról. De teljességgel lírai is a
Színjáték, hiszen egy lélek történetét mondja el, hatalmas
életgyónásnak tekinthető, a megtisztulás, az Istenhez való emelkedés
és az emberi fölé emelő nagy szerelem vallomásának. E három nagy réteg
még mindig csak a töredékét teszi ki a nagy műnek, amely
tulajdonképpen hatalmas világmodell. Belesűrítve mindaz, amit a
középkor legnagyobb elméi művészetben, tudományban tudtak, éreztek.
Summa jellegű alkotás, amely a legfinomabb művészettel, a legmagasabb
rendű versbeszéd szavaival, nagyívű kompozíció teszi arányossá, minden
ízében megszerkesztetté a költeményt.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|