
FODOR Ákos
DÉL UTÁN
Fodor Ákost
Tandorihoz
képest szokták a kortárs költészet
térképén elhelyezni. A kötet hátlapján idézett interjú szerint éppen ő
nyilvánítja a szerzőt "eredeti költő"-nek. Bár ez a gyűjtemény címekkel
együtt sem tartalmaz többet háromszáz rövid sornál, mégsem tekinthető
ötletek, rímes vagy rímtelen szójátékok, poénok, maximák véletlenszerű
halmazának. Olyanféle gondolati, nyelvi sűrítés munkálkodik bennük, amilyen
a haikukban, még inkább Weöres Sándor legtömörebb, olykor csak egysoros
költeményeiben. Fodor Ákos elmés paradoxonjaiban mindig van
továbbgondolható tanulság: "Gyertyámra sem vet / rossz fényt az, hogy
folyton fogy, / amíg világít" (Védőbeszéd); "Némelyik árnyék /
jelentőségteljesebb, / mint ami veti" (Metaoptika). Egyik Axiómája -
valószínűleg véletlenül - csaknem teljesen egybevág W.H. Auden saját
versírómódszerére alkalmazott kijelentésével: "Emberi művet / csak
abbahagyni lehet / - befejezni nem."
Az epigrammatikus tömörségen túl sajátos jellemzője még a szerző
helyzetjelentéseinek a szarkasztikus humor. A barguzini ásatás
hisztériájától is nyűgös közélet korabeli jelenségeit például így összegzi:
"Hőhányó venne inaktív Petőfit / Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik."
(Helyzet, jelentés). Hasonló közéleti kiáltvány karikatúrája
olvasható ki az Állás, pont-ból. Kiemelkedően szellemesek még:
Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen; Weimari
emlékkönyv-lap; Goethe-haiku; Egy románc szinopszisa;
Kavafisz-hangminta, illetve az Egy vallomás hommage á Kosztolányi;
Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt; New Age; Az is, valamint a
Politika hommage á W.S. című versei is. - Főként a
szatirkus-intellektuális költészetre fogékony
olvasókban válik élményszerű befogadásssá.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|