HAZAI Attila

A VILÁG LEGJOBB REGÉNYE

Hazai Attila a posztmodern szövegalkotás avatatlan nagymestere, aki ha nem is a világ legjobb regényét írta meg, de mindenképpen jó könyvet írt. Nem kisebb irodalmi elődökhöz, mint Eszterházy Péter azaz Csokonai Lili, vagy Parti Nagy Lajos azaz Sárbogárdi Jolán hasonlóan ő is álnéven írta remekbe sikerült munkáját. Soros Feri montreáli születésű, Henry D. Waldman díjas prózaíró "bőrébe" bújva mondja el mindazt, ami az őt körülvevő világból foglalkoztatja, a "végtermék" azonban a szó hagyományos értelemben regénynek mégsem nevezhető. Története, cselekménye ugyanis nincs, Kleanthész, az ókori bölcselő személye fogja össze a Soros Feri által megfogalmazott filozófikus töprengéseket, belső monológokat, gondolattöredékeket. Az időszámításunk előtt 331 és 232 között élt filozófus a sztoikus teológia megalapítója volt, s bár orvoslással foglalkozott, elsősorban mégis tanár volt, aki "néha igen hosszan, komolyan és szárazon taglalt filozófiai vagy etikai problémákat". Kleanthész sztoikus szellemében "bugyognak" föl Soros Feri "közvetítése" által Hazai Attilából is, a hol filozófikus magasságokba hasító, hol pedig egészen hétköznapi, már már sekélyes mélységekbe szántó gondolatok. A szöveg szinte önmagát írja, az olvasónak időnként az a víziója támad, hogy egy távkapcsolós televíziókészülék előtt ül, ahol a csatornákat valaki más váltja helyette, és amint az a gyakorlatban ilyenkor lenni szokott, időnként még az előző műsornál van "leragadva" és nem veszi észre, hogy amit lát, az már egy másik történet. Ám mindez egyáltalán nem zavaró, sőt éppen ezek a gyors gondolatfutam váltások adják a könyv egészen kivételes szerkezetét, amelyet a tartalomjegyzék euklédeszi geometriára alapozó szerkesztése még jobban hangsúlyoz. A szöveg és gondolatbőség zavarával küzdhet az olvasó, ám a szerző különleges technikai bravúrja révén a fölszabdalt, ám mégis egységet alkotó, összetartozó logikai egységek könnyen olvastatják magukat, Kleanthész tetraédere, Krátész földgömbje, Eudoxosz csillagglóbusza, Ptolemaiosz világképe mind-mind a szerző posztmodern "szövegelései" "elrugaszkodási" pontjául szolgálnak. Az ókori bölcselők alaptételeiből indítja el az egymásba kapcsolódó, majd oda- és visszacsatolásaik révén egymást át- meg átszövő gondolatait, általuk végül egy olyan világkép rögzítődik, amelynek egyaránt része a művészet és tudomány, de része a müzliszelet és a kannabisz származékok is, már ha ez A légpárnás asztalon egymás mellé kerülhet.
Az ókori tudós összetett személyisége mellett a szerzőé is kirajzolódik "Soros Feri" remek prózája nyomán, amely nemcsak etikai és geometriai kérdéseket vet föl, de remekül szórakoztatja is a posztmodern irodalom legújabb eredményeire kíváncsi olvasókat, csak ők fogják érteni, értékelni igazán.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez