Henrik IBSEN
NÓRA
Nóra évekkel ezelőtt titokban kölcsönt vett fel, hogy férje
megrendült egészségét egy dél-európai utazással helyreállítsa. Annak
idején apja nevét hamisította a váltó alá, s a drámai cselekményt ez a
múltbéli meggondolatlanság indítja el. Férje, a frissen kinevezett
bankigazgató, zavaros múltjáért el akarja bocsátani egyik
alkalmazottját, Krogstadot. A kölcsönt ez az egykori zugügyvéd
szerezte, s most zsarolni kezdi Nórát: ha nem veteti vissza a bankba,
közli férjével a váltóhamisítást. Az asszony nem tudja más
elhatározásra bírni férjét, s lelepleződik. Nem válik valóra az a
reménysége sem, hogy Helmer megérti majd tette nemes indítékait. A
férj csak a várható botrányt tekinti, s az asszonyt képmutatónak,
hazugnak, sőt gonosztevőnek nevezi. Krogstad végül visszalép az ügy
nyilvánosságra hozatalától, s így formailag minden rendben volna. Nóra
élhetné tovább az életét, férje visszavonta az indulatos vádakat. Ő
azonban nem tud úgy tenni, mintha mi sem történt volna, elhagyja
férjét. A dráma leghatásosabb jelenete s egyúttal a drámai cselekmény
tetőpontja a harmadik felvonás végén található.
A polgári drámában szokatlan konfliktus bontakozik ki: a házasság
válságát ezúttal nem harmadik személy feltűnése okozza, hanem a
világszemlélet különbözősége. A merész megoldás jelentőségét akkor
érthetjük meg igazán, ha a kortársi világirodalom más alkotásaival
összevetjük. A 19. század nagy realista írói abban látták a női
erkölcsösség ismérvét, ha az asszony a rossz házasságot is szelíden
tűrte. Flaubert
Bovárinéja és Tolsztoj
Karenina Annája már
rokonszenvesnek rajzolt lázadók, de mindketten tragikus véget érnek,
amikor ki akarnak törni életük kereteiből. Nóra az első nőalak a
világirodalomban, aki diadalra viszi a lázadást a polgári házasság
látszatra és hazugságra épülő erkölcse ellen.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|