KERTÉSZ Imre

VALAKI MÁS

Kertész Imre ezen kötetének címe Rimbaud híres aforizmájára - "Én: az valaki más" - utal. Prózája a Gályanaplóhoz hasonlóan most is napló jellegű. A "napló" perszonális műfaj, magányos társalgás tollal és papírral. Ha a személyes naplókból ez-az közrebocsáttatik, akkor az már epika, önéletrajz, vallomás. Az írói napló, a műhelynapló, melyet sokszor csak az irodalomtörténet tesz közzé, a nyilvánosságra szánt művek háttér-övezetét világítja meg, jelezve a benyomások, a források vidékét, a szellemi küzdelem folyamatát. Így van ez a jelen mű esetében is, melynek "apropója" és egyben a mű kerete a Wittgenstein-fordítás mint munka és mint állapot. Ez ad az írónak alkalmat arra, hogy korának változásait az egészen más léptékű emberi változóval összevesse, s egy erkölcsi döntéssel az utóbbit tegye meg az előbbi mértékéül.

A Valaki más egyértelműen az olvasónak írodott, a kristálytisztaságig szűrve át az értelem hálóján gondolatait. A helyszínek: Bécs, München, Lipcse, Berlin, Frankfurt, Budapest, Szigliget, Tel-Aviv. Tájak, utcák, pályaudvarok, szállodai szobák, felolvasóestek, találkozások, emlékek, utazás adják a történés keretét, mely egy emberről szól, akit a várt változás, a civilszabadság üdvözítő mivolta önmagában még nem tesz boldoggá, s nem tudja eltéríteni attól, hogy pontosan lássa a tényeket. Az ő gondolatai indukálják a kérdéseket, mi az, ami meghatározó, mi az ország, a jövőnk, és mi Európa lényege szerint, mi teszi íróvá az írót önmaga szerint? A szerző válaszaiban tükröződik, hogy pontosan tudja, mi az, ami a korban sem igazán változott, az emberben pedig még kevésbé.

- A Kertész-próza ismerőinek, értelmiségieknek ez a könyv is szellemi csemegéje lesz.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez