Alekszandr Ivanovics KUPRIN

SZULAMIT

Kuprin (Verem, Salamon csillaga, Párbaj) munkásságának maradandó része a századforduló körüli másfél évtizedre esik. Ebből az időszakból származik a Szulamit is, mely a szecessziós díszítőművészet teljes pompájában csillogó prózai költemény: témája a bibliai Salamon király szerelme a szépséges Szulamittal, mely rövid, extatikus boldogság után véres tragédiába fúl. Az elbeszélést átszövik az Énekek Énekéből, a Biblia legköltőibb darabjából átvett részletek, s ezek naív báját az író hosszú, színes leírásai, felsorolásai, áradó jelzői szuggesztív, barbár pompával öntik el.

Salamon, Palesztína királya, élete delén, negyvenöt éves korában talál rá Szulamitra, aki a szőlőre vigyáz. Szulamit tizenhárom esztendős, sűrű, göndör, sötétvörös hajfonata fonja körül magas és karcsú nyakát, "nincs hibája gyönyörűséges testének, ragyog, mint az érett, barna gyümölcs, finom aranyos pihék hamvában". És Salamon - akinek pedig hétszáz felesége volt és háromszáz ágyasa, nem számolva a rab nőket és táncosnőket - szerelemre lobban. Palotájába viszi a lányt és fölékesíti a világ minden részéből származó kincsekkel. Hét nap és hét éjjel csodálja gyönyörűségét, bölcs ítéleteit megfényesíti Szulamit szerelme, mígnem Asztisz, a fáraó féltékeny lánya parancsára egy testőr megöli a lányt. Eddig az érzéki szerelem története, melyben Kuprin kiváló írói készségén túl az olvasó megcsodálhatja az ókori Kelet fényét és kegyetlenségét, bensőséges és méltóságteljes világát. A költői ihletettségű mű szépsége magával ragadó.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez