
Vladimir NABOKOV
ÁTTETSZŐ TESTEK
Nabokov leghíresebb, legnépszerűbb regénye, a
Lolita is
jóval több titkot rejteget, mint átlagos olvasói gondolnák. Az
utalások, allúziók, rájátszások, név-, szituáció- és
idézetjátékok át- meg átszövik az egyszerű szerelmi történetnek
látszó művet. Az Áttetsző testek viszont szinte másból sem áll,
mint az allúziók, rájátszások stb. labirintusából.
Tulajdonképpen nincs is mese, legfeljebb annyi, hogy egy
irodalmi szerkesztő, név szerint Hugh Person sorsáról tudósít,
arról, hogy egy őrült percében - vajon csakugyan percnyi
őrültségről van szó? - megöli élete nagy szerelmét, majd e tett
következményeit, a börtönt is, az elmegyógyintézetet is, belső
és külső poklokat jelentő következményeit elszenvedi. Erről a
meséről azonban egy "áttetsző", azaz szellemtest értesíti az
olvasót, egy valahai regényíró szellemteste, aki persze nem
passzív regisztráló, hanem nagyon is aktív alkotó, illetve
nemigen tudhatni, mi az ő fikciója, szellemregénye, mi a
szerencsétlen szerkesztő sorsa, illetve látomása, mi a valóság
(van-e olyan?) és mi a szellemvilág stb. A gondosan
kidolgozott, a legapróbb részletekben is egymásra hangolt,
valóságos utalásvilágot megmozgató, Baudelaire-től
Dosztojevszkijig, a klasszikus antikvitástól a keresztény
teológiákig terjedő imitáció- és motívumhálót kifeszítő prózai
remeklés természetesen hatalmas érzelmi hullámverést is kelt az
olvasóban: élet és mulandóság, halál és halálon túli élet,
szerelem és szenvedély, testi kín és gyönyör hatalmas lírája
adja a mű érzelmi sugárzását, amelyet azonban újra és újra
elfátyoloz, megkérdőjelez, illetve ironikusan zárójelbe tesz a
regény többszörösen összetett elbeszélésmódja, nyelvi
rétegezettsége és megszerkesztettsége. Az utalások egy részének
értelmezését a fordító kitűnő jegyzetei segíthetik elő, de
azért bőségesen marad tér az olvasó rejtvényfejtő, értelmező és
ráérző buzgalmának is. - Gyakorlott, művelt olvasók ritka
csemegéje.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|