NAGY László

NAGY LÁSZLÓ ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

1945 után indult első költőgeneráció tagjai közül a legmagasabbra jutottak közt tartja számon az irodalomtörténet Nagy Lászlót. A "fényes szelek" nemzedékének törekvéseit, friss hang- és hangnemtalálatait, keserű csalódásait, egy új egyetemes líramodell megteremtését kapcsolják nevéhez, sőt, kiváló értők látják úgy, hogy a klasszikus Petőfi, Ady, József Attila "vonulatba" negyedikként az ő neve illeszthető be legtöbb joggal. Zsengéi nincsenek Nagy Lászlónak, első, talán ügyetlen darabjait később érett művészet birtokában immár, átdolgozta, így a versei élén álló, legkoraibb művek sem ütnek el a későbbiektől: a Galambcsőrök (1944-1945) ciklus műveit már csaknem ugyanaz a frissen, színesen drámai hang, tömör szerkesztés, modern dalszerűség jellemzi, mint a későbbi költő oly népszerűvé vált, a dalműfajt megújító költeményeit (Holtak felkelőben; Üstökös tündököl; Pirosodik húsvét; Kiscsikó-sirató, illetve Szentségtörő Madonna; Dél; Virágok, veszélyek; Torlódások; Tűz; Liliomdal stb.). Mert elsősorban és legelőbb a dal alakzatát újította meg a költő. Erről a csaknem avittnak vélhető műfajról az első közt az ő kompozícíói bizonyították be, hogy a legkorszerűbb, legösszetettebb mondandók hordozására is alkalmas, hogy variációi szinte végtelenek: a töretlen hit, a telt világkép, a biztos élet- és világérzés ragyogó megjelenítésére, kimondására éppúgy alkalmas lehet, mint a fel-felcsukló kétségbeesés, az elbizonytalanodó történetlátomás, a hideg kétely, a láthatárt elfedő, a fájdalom és csalódás lassú elhatalmasodását, szükségszerű jelenlétét megnyilvánító művek alkotására, de - és ezt különösen a legkésőbbi munkák bizonyítják - érvényes versalakzata lehet a felnőtté vált, érett, a legkülönbözőbb érzelmi-tudati komponenseket modellszerűen egybefogó, a hangnemek gazdag modulációit igénylő látásmódnak, világérzékelésnek is (Észak felől; Anyám és a madarak; Milyen éj van; Délsziget nincs; Két sörényes; Ajándék stb.). A rövidebb lírai költemények mellett megújító és nagymestere lett a költő a modern hosszúversnek is. A Gyöngyszoknya; a Havon delelő szivárvány; A vasárnap gyönyöre; a Búcsúzik a lovacska; A zöld angyal, legfőként pedig a Menyegző (és annyi társuk) a romantikusan (vörösmartysan) nagyszabású látomások és a huszadik századian oknyomozó, racionálisan új világképet fogalmazó, modell-versnek világirodalmi rangú példái.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez